logo

ETALON/ PORTRÉ

2020. 2. szám

 

Bár a beszélgetésünk eredeti apropója a tavaszi megújulás lett volna, a világunkat időközben fenekestül felforgató járvány azonban minden figyelmet magának követel. Pandémia tombol, és ez most nem a klasszikus értelembe vett megújulás terminusa lesz, hanem annál sokkal komolyabb. Többek között erről is vall a Mokka gyönyörű műsorvezetője Mádai Vivien, aki nem mellesleg legújabb irodalmi projektjével is Etalon lett a számunkra.

 

mv1

 

Mit ébreszt benned a jelenlegi járványügyi helyzet?
Lényegében folyamatosan ott van a fókuszom ezen a témán. Egyrészt, foglalkoztat szülőként és felelős gyerekként, hiszen minden tőlem telhető módon szeretném óvni a családomat, a szüleimet, nagyszüleimet. Másrészt szakmailag is ez az elsődleges tematika. Mi, akik első kézből értesülünk az új információkról, vagyunk, a hírek frontvonalában még nagyobb felelősséggel kell, hogy legyünk a közlés és informálás irányába. Éppen ezért ebben a kiemelt időszakban a média jelentősége, hitelessége még inkább átértékelődött. A legfontosabb ma informatív anyagokat közvetíteni, hiteles szakértőket interjúvoljon és a birtokunkban lévő információkat úgy átadni, hogy azok közben ne keltsenek pánikot. Most eljött a fegyelmezettség időszaka, kellő komolysággal kell venni az előttünk álló heteket, hónapokat.

 

Te is így teszel?
Igen, a saját életemben is ezt az elvet próbálom követni és a kisfiamnak is ezt szeretném interpretálni. Hittel és kellő felnőttséggel kell, hogy cselekedjünk. Itt a világjárvány kellős közepén ez elvárható lenne minden állampolgártól.

 

Világjárvány… Még a szó is idegen. Sokakban rengeteg félelmet szül.
Igen, érthető módon. Bevallom, van bennem is egy egészséges szorongás, mert látom a környezetem, látom, hogy mindenkiben ott munkál a félelem az ismeretlentől. Még nincsenek prognózisok, hiszen akár 24 óra alatt is sokat változhat a helyzet. De hiszem, hogy a játékszabályokat betartva, először is egyéni szinteken leszünk képesek közösen, együtt elkerülni a bajt. Szeretném, ha mi, felnőtt emberek végre felelősen gondolkoznánk, nemcsak magukért, de a szüleinkért és honfitársainkért egyaránt. És bár ez most egy nehéz időszak, mindannyiunk életében én mégis próbálom meglátni a jó oldalát és kihozni a napjainkból a maximumot. Hálát adnia azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy otthon lehetünk, hogy együtt lehetünk, hogy befelé figyelhetünk és rácsodálkozhatunk azokra az apró örömökre, amelyek mellett eddig elrohantunk. Még ha keserédes is, de azt gondolom, hogy a mostani időszak a fejlődésünk periódusa lesz, és ha valami, akkor ez a koncentrált befelé figyelés lesz képes igazán az újjászületést meghozni.

 

Vagyis szerinted a koronavírusnak lehet egy jó vetülete is a civilizált és szabad korszellemre?
Várható volt, hogy a környezetünket terhelő ipari gyártás, a hedonista élet a rangot, posztot, külsőségeket hajszoló életvitel, a túlfogyasztói attitűd egyszer megbosszulja önmagát. Ne érts félre, nem szeretnék álszent lenni, épp ebben a vérkeringésben éltem én magam is. De belül már egy ideje éreztem, hogy nem jó úton járunk, és előbb, vagy utóbb, meg fogjuk fizetni az árát. Ez a tomboló világjárvány most behúzta a kéziféket és magával hozta az ego halálát, amire már nagyon nagy szükségünk volt.

 

Szóval itt az ideje a külsőségeket levetkőzni és visszatalálni mélyebb szintekre… A befelé figyelést te is gyakorlod?
Igyekszem. Sokat olvasom, jógázom, tudatosan figyelek arra, hogy jelen legyek pillanatokban, hogy megéljem a fontos élethelyzeteket, de az eddigi rohanó tempó ezt nehezítette. Ami most történik engem is visszaterelt egy lassabb, önismereti vágányra.

 

mv2

Eke Angéla a Poetré első epizódjában Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? c. versét szavalja

 

 

Ha jól tudom a jóga tanításai is ebből a meggyőződésből lettek fontosak a számodra. Mit jelent neked ez a mozgásforma, és hogy gyakorlod most?
A jóga segít visszatalálni a legbelsőbb Énemhez. Elsősorban a lelki vetülete vonzott ennek a mozgásformának, de nemcsak spirituálisan támogat, kétségtelen, hogy fizikálisan is a legjobbat hozza ki belőlem. Motivál és feltölt. Bár a jóga pont, hogy a belső béke és a befelé fordulás sportja, bevallom, nagyon szeretem a megszokott közösségemben végezni, amire a jelenlegi helyzet nem ad lehetőséget, így most én is átálltam az online jógaórákra. Fontos része az életemnek a mozgás, így a dinamikus jóga mellett erősítő gyakorlatokat végzek, és ha van lehetőségem, a szabadban is szívesen mozgok. Azt gondolom, hogy az anyai szerepvállalásunk egyik fontos mozgatórugója, hogy önmagunkkal rendben legyünk és ehhez elengedhetetlen a fizikai és lelki balansz.

Ha már az anyaságnál tartunk. A kisfiad születésével párhuzamosan útjára indítottad a LA MOME közösséget, amely az anyai lét akadályain segít lavírozni és sok ezer anyát összekapcsolva, egymást támogatni. Mi a helyzet ma ezzel a közösséggel, és hogy értékeled a Nők aktuális szerepvállalását?
A LA MOME közösség tulajdonképpen a gyermekvállalás időszakától, a terhességet és szülést átívelő, majd azt követő babázós periódus nehézségeiről és örömeiről számol be. A tagjai egymás anyai kalandjaiba engednek betekintést. Informálódnak, bátorítanak, összefognak, nevetnek, vagy ha kell sírnak. Az oldal az anyaság első időszakának bugyrait járja be. Életem egyik legmeghatározóbb periódusának fontos projektje, ami mellé egy rendhagyó könyv is született. Az évek haladtával azonban „önjáró” lett, saját közösséggel, bloggerekkel, ízig, vérig anyákkal. Zénó, a kisfiam hamarosan iskolás lesz, így most új kihívások elé nézünk. Szintet lépve a személyes anyai szerepvállalásommal is. Azt gondolom, nagyon sok szerepben kell most egy anyának hatványozottan helyt állni. A tevékenységeink hirtelen egy színtérre, az otthon köré koncentrálódnak. Egyszóval nagy türelemre, még nagyobb logisztikára van szükség, de meg kell látnunk ennek a szépségét.

 

mv3

 

És most itt az új projekt, amiben kinyilatkoztatod a látásmódod, a maga műfajában szintén nem mindennapi irodalmi sorozat, a Poetré. Kérlek, mesélj erről!
A Poetré egy friss szerelemgyerek, ami az egyik éjjel, fogalmazódott meg bennem ötletként. Mindig is szerettem volna egy olyan kreatív portré műsort készíteni, ami számomra izgalmas embereket mutat be, de úgy gondoltam, felesleges lenne mindezt beszélgetős epizódok formájában létrehozni. Egyrészt, mert abból már van elég, másrészt, mint kihívás sem lett volna érdekes a számomra. Végül arra jutottam, hogy az ismert személyeket egy különleges nyelvezetben szeretném megszólaltatni, és az egészet vizuálisan is meghatározó köntösbe öltöztetni. Ez a nyelv az irodalom nyelve lett végül, a vizuális koncepció pedig egy filmes világot jelenít meg. Az új epizódokat a Poetré YouTube csatornáján vetítjük két hetente. Elképesztő örömmel tölt el, hogy ez ebben a formában született meg. Nagyon szeretem forgatni és vágni. Vadas Géza kollegám látásmódja pedig rendkívül közel áll hozzám, tökéletlen egy hullámhosszon vagyunk. Akik eddig a Poetré-ben szerepeltek egytől egyig nagyon különleges élményként élték meg.

 

Mennyire van jelen az életedben az alkotói kiteljesedés és a művészet?
Maximálisan. Lényegében egészen kicsi koromtól lételemem a kreativitás, az alkotói tevékenység. Hol a képzőművészet, hol az irodalom, hol az írás területén élem ezt ki. A művészet szorosan összefonódik a lényemmel. Most a Poetré ad teret ennek a kiteljesedésnek.

 

Épp tegnap került fel a csatornára Radnóti Miklós - Két karodban c. verse Borbély Alexandra tolmácsolásában, bevallom többször meg kellett néznem. Elképesztően léleküdítő és egyben hátborzongatóan aktuális…
Amikor még csak terveztük Borbély Alexandrával és Nagy Ervinnel ezt az epizódot nem gondoltuk, hogy ennek a versnek majd ennyire fontos üzenete lesz a mában. De valahogy az élet is így hozta. Bizony itt az idő, lassítani, figyelni egymásra és egy irányba tartani.

 

Milyen távlati terveid vannak a munkát és ezt a művészi projektet illetően? Hogy tudod a TV2-vel mindezt összeegyeztetni?
Azt hiszem a Poetré egy nagyon jó irány a számomra. Szeretnék hasonló jellegű sajátfejlesztésű projektekkel előrukkolni a jövőben, mindazonáltal a TV-ről sem mondanék le. Azt gondolom, nem is kell, hiszen e kettő tökéletesen megfér egymás mellett. Amikor bemegyek a televízióba, az egy más szegmens, akkor ott azt csinálom, amit tanultam, amit mindig is szerettem. A Mokkában olyanok vagyunk, mint egy kis család. Szeretem azt a közeget, és pörgést, amit ez a reggeli műsör ad, és bár a 4 órás kelések miatt sokszor vagyok fáradt, minden alkalommal, örömmel indulok a stúdióba. Amikor pedig leforgatok egy Poetrét, akkor sokkal inkább előtérbe helyezem magamat és az önkifejezési módjaimat. A munka mellett az anyaság az éltető közegem. Azt hiszem pont e hármas egyvelege az, ami megadja mindazt a vágykielégülést és szabadságot, ami miatt jól egyensúlyozhatok a női szerepekben.

 

Több nagyobb márkával is együttműködésben vagy, miközben a közösségi médiában való megjelenésed egyedi vizuális koncepciót követ és soha nem érzem a reklámszagú bejegyzéseket…
Olyan nagy brandekkel akárcsak a Triumph már régóta együtt dolgozom. Nagyon szeretem ezeket a minőségi és igényes együttműködéseket. Nem áll szándékomban mindenáron ott lenni és transzparens módon képviselni egy márkát. Olyan partnerekkel szeretek együttműködni, akik így vagy úgy, de kapcsolódnak az életemhez, amely termékeket a mindennapjaimban is használok. Ez egyfajta tudatosság a részemről. Kölcsönös a bizalmunk ezekkel a márkákkal. Én igyekszem hiteles lenni, azzal, hogy használom a termékeiket, ők pedig szeretik azt a fajta szemléletet, amit én képviselek, vegyük csak a vizualitás, vagy tartalom részét. Az infulencer tevékenység pedig a véleményem szerint nem az ördögtől való, csupán meg kell benne találni azt a határt, amiben még komfortosan mozgunk. Fontos, hogy őszintén éljem az életem, hogy olykor megmutassam a hibáimat, azt is, ami nem olyan tökéletes, mert hiszem, hogy öniróniával élni a legjobb fegyver minden ellen.

 

Az interjút készítette: Balassa-Szökrönyös Éva, Fotó: Pejkó Gergely

 

 

Aktuális lapszámunk