ETALON/ PORTRÉ

2020. 6. szám

Kislány volt még, amikor megnyerte az X-Faktor ötödik szériáját. Dalokat ír, színházban játszik és valójában bármilyen énekes szupersztár bőrébe bújva képes elementáris tehetséggel átlényegülni. A bulvár mégis a magánéletétől és a külsejétől hangos. Tóth Andi lázadó, merész és szuperszexi, de mi az Etalonnál, hisszük, hogy a tehetség a legnagyobb erénye.

Emlékszel, melyik volt az a pillanat, amikor tudatosult benned, hogy az éneklés lesz a te utad?
Gyerekként anyukám szerette volna, ha táncolni tanulok, ezért még az általános iskolai évek alatt beíratott versenytáncra. Bár nem voltam ellenére, valahogy mégsem éreztem annyira testhezállónak ezt a műfajt. Felnőtt fejjel még mindig mosolygok, ha eszembe jut ez az időszak. De hiszem, hogy sorsszerű volt, hiszen a tánc vezetett el a zenei pályára. Emlékszem, úgy 12 éves lehettem, amikor az iskolai farsangi bálra készültem egy betanult tánckoreográfiával. Az egész suli összegyűlt, én pedig ott álltam kicsit esetlenül, vártam, hogy elinduljon a zene, de nem indult… És ez lett a végzetem. Jött az énektanárom, felcsapta a szintetizátort és azt mondta: „Jó akkor inkább énekelj”. Én meg elkezdtem énekelni a Tavaszi szél vizet áraszt c. dalt. Azt hiszem, életemben nem kaptam akkora tapsvihart, mint attól a kis iskolai közösségtől. Nagyon megfogott, hogy a hangommal képes vagyok érzelmeket előcsalni az emberekből. Ez a momentum volt az, ami hatalmába kerített és azt éreztem, hogy igen én ezt akarom még és még! Onnantól kezdve olyan volt a zene és a színpad számomra, mint egy drog. Ha valaha is megfordult volna a fejembe, hogy ezt abbahagyjam, az élet sorra hozta azokat a sorsszerű fordulatokat, amelyek nem engedtek letérni erről az útról.

Nagyváradon a szülővárOsodban Művészeti Líceumba jártál középiskolába, mégpedig rajzszakon. Hogy jött ez a művészi vonal?
A nagymamám festőművész. Egy igazi világjáró és alkotószemléletű ember. Amikor otthon volt velünk, sokat tanított engem is rajzolni. Az Ő hatására választottam ezt az irányt, ráadásul a képzőművészet, mint önkifejezési forma, jól megfért az éneklés mellett. Hiszen ekkor már javában énekelni tanultam.

Volt számodra valaha nagy ideál, példakép?
Nem volt olyan erős karakter, akivé válni szerettem volna. De a nagy énekesek, bálványok mindig is lenyűgöztek, Whitney Houston, Elvis Presley, vagy említhetném Beyoncé-t és Rihannát, mindannyian mély benyomást gyakorolnak rám mind a mai napig.

Mit gondolsz, mitől van az, hogy ma már nincsenek ilyen kvalitású zenei ikonok, akárcsak Michael Jackson vagy Whitney Houston voltak?
A világ megváltozott, a tehetség új fokmérője ma elsősorban a karakter és csak másodsorban a hang. Lady Gaga sem feltétlenül a világ legjobb énekesnője, de be kell, hogy valljuk, fantasztikus egyéniség. Ma az kell, hogy szeressenek, vagy utáljanak, hogy megosztó legyél, de végtére is nem lehetsz unalmas, az ismertséghez mindenképpen valamilyenné kell válni. Én ebben látom a mai szupersztárok sikerének kulcsát.

Romániából kerültél fel Budapestre, mindössze 15 éves voltál. Az X-Faktor miatt jöttél?
Akkor már két éve jártam énektanárhoz, ő hívta fel a figyelmemet, hogy levitték a korhatárt X-Faktorban 14 évre. Azt mondta, eljött az én időm, azonnal jelentkezzek! Nekem meg sem fordult volna a fejembe, be akartam fejezni az iskolát, és őszintén szólva a családom sem hitte, hogy ennek sok értelme lenne. De a tanárom mély meggyőződése volt, hogy neveznem kell. A legnagyobb kishitűséggel és naivsággal indultam a válogatóra. Azt gondoltam, kalandnak jó lesz, de meg sem fordult a fejemben, hogy majd pont én, az erdélyi alsóvidékről származó kislány megnyerhetem ezt a tehetségkutatót.

És aztán így lett… Emlékszem fantasztikus széria volt, hogy élted meg 15 évesen ezt a sikert?
Valóban gyerek voltam még és hirtelen megborult az addig biztosnak hitt életem. Lényegében szombatról vasárnapra kellett felnőnöm. Hirtelen dalt kiadni, szerződéseket kötni, számlákat és albérletet fizetni. Ez a fajta sokk végül meg is fakította ezt az időszakot az emlékeimben. Az egyszer biztos, hogy váratlanul nőttem fel. Az elmúlt 6 évem tartalmasabbra sikerült, mint másnak 20.

Hirtelen jött az ismertség, és a hírnév…
Igen, de alapvetően soha nem azzal voltam elfoglalva, hogy engem megismernek az utcán vagy sem, hanem, hogy új élet vette kezdetét, hogy dalt kell írni, csinálni kell. A verseny után azonnal belevetettem magam a munkába.

Nem szeretted, ha felismertek?
Jól esett, de máig igyekszem elkerülni ezeket a helyzeteket. Ez az anti-exhibicionizmus persze csak a reflektorfényig él bennem, ahogy a színpadra lépek, ott lerúgok mindenkit, ha kell, és azonnal átveszem a terepet, de a hétköznapi életben szívesebben megbújok valahol a BKV hátsó ülésén.

És ha már színpad, színházban is megfordulsz időnként. Hogy kezdődött a színészet?
Még gyerekként, Nagyváradon kezdtem el a színészettel közelebbi kapcsolatba kerülni. Aztán jött az X-Faktor és Szikora Robinak a verseny közben óvatosan megsúgtam, hogy szívesen kipróbálnám magam valamelyik színházi produkcióban. Ő ezt tolmácsolta Alföldi Robertnek, és ahogy vége lett a műsornak, Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója felkereste az RTL-t és azt mondta, szívesen látna a Nyomorultak c. darab castingján. Amibe aztán sikeresen felvételt nyertem, és amit a mai napig játsszunk. Már ha éppen tehetjük…

Ez a színészet is amolyan zsigeri dolog nálad?
Igen, abszolút ösztönös.

Úgy érzem, te vagy az az előadó, aki nagyon magas amplitúdón képes létezni. Ha kell, lázadsz és spontán cselekszel. Jól gondolom?
Túl őszinte vagyok, ami néha nem olyan jó. Nagy az igazságérzetem. Ezért volt nehéz az elmúlt időszak. Mert bár megfogadtam, hogy soha nem hagyom magam áldozatává válni a dolgoknak, most az egyszer viszont nem beszélek. Nem akarom, hogy a magánéletemről szóljon a Sztárban Sztár egyébként fantasztikus szakmai lehetősége. Mégis céltábla lettem. Egy ország szurkolt nekem. A bulvár és a social média pedig szinte fürdött ebben.

Pedig a tehetséged nem volt kérdés…
Próbáltam elvenni a figyelmet minden magánéletet érintő hírről azzal, hogy igyekeztem a maximumot nyújtani. Aztán pár hét múlva azt vettem észre, hogy valójában mindegy, mit teszek a színpadra, az embereknek sok, amit megtestesítek, és szívesebben helyeznek bele a tehetséges de „frivol” skatulyájába.

Hogy érezted magad a Sztárban SztárbaN? Mit gondolsz, mi lehetett a te sikered kulcsa?
Bevallom, nagyon vártam, hogy meghívjanak ebbe a műsorba. Kíváncsi voltam, hogy teljesítenék. Már csak azért is, mert nagyon szeretem azokat a feladatokat, amikor mások bőrébe lehet bújni. Ez annak is köszönhető, hogy az erdélyi énektanáromnak volt egy különleges képzési technikája. Amikor vettünk egy dalt, azt először azokkal a hangtechnikákkal, stílusjegyekkel kellett elsajátítanunk, ahogy azt az eredeti előadó énekelte. Csak azután, hogy az adott előadót 100%-ban sikerült leutánozni, lehetett a dalt saját stílusra formálnunk. Ez egy jó módszer arra, hogy elsajátítsd a legkülönbözőbb énektechnikákat, ráadásul ezúttal nagyon jól jött. Előnyömre vált a versenyben, hogy lényegében évekig foglalkoztam ezzel a technikával. De a színészkedés is éppúgy hasznomra vált. Rengeteg időt töltöttem a karakterek megformálása előtt azzal, hogy videókat, dokumentumfilmeket néztem róluk. Szerettem volna magamévá tenni azt, hogy hogyan mozognak, miként gesztikulálnak, milyen a stílusuk és az érzelmi világuk. A műsor alatt nem az volt a célom, hogy leutánozzam a világsztárokat, hanem az, hogy képes legyek teljesen átlényegülni. Jó példa erre az Amy Winehouse produkció. Mielőtt színpadra álltam a karakterében, előtte lényegében egy hétig vele keltem és feküdtem, egészen odáig, hogy már- már depresszióba estem, de ez kellett ahhoz, hogy tökéletesen át tudjak lényegülni.

A Sztárban Sztár végeztével életbe léptek a korlátozó intézkedések, amelyek alaposan aláássák a zenei szegmens működését, hogy érint ez téged? Gondolok itt arra, hogy a sztárban sztár sikerét is kevésbé tudtad learatni ezáltal…
A Sztárban Sztárt követően sorra jöttek a felkérések, de a veszélyhelyzet által egytől egyig meghiúsultak. Mégsem élem meg ezt most drasztikusan, egyszerűen nem drámázom ezen. Annyiszor jött már az életembe a „Most mi lesz?” érzése, hogy rá kellett ébrednem, mindig lesz valahogy és, végül minden megoldódik. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elveszíteni a hitemet. A műsort követően azonnal belevágtunk a karácsonyi klip forgatásába. Egy ünnepi dal kollaborációjával készülünk Vastag Csabi, Kocsis Tibi, B. Nagy Réka és Gájer Bálint társaságában. Justin Bieber Mistletoe című dalának feldolgozása december első hetében debütál majd. De ezzel párhuzamosan Ördög Nóriék felkérésének is örömmel tettem eleget. A Lóci Játszik társaságában még a napokban is a Nekem a karácsony c. projekten dolgoztunk, ennek keretében egy szívetmelengető karácsonyi nóta készült. Bár alapvetően szólistának tartom magam, nagyon élvezem most ezeket az együttműködéseket, emellett jelenleg is írom a saját dalaimat és igyekszem minél előbb a nagyközönség elő vinni őket.

Nem gondolkoztál abban, hogy kipróbáld magad külföldön?
De, többször is megfogalmazódott bennem és vicces, hogy pont idén nyáron határoztam el magam, hogy amint vége a Sztárban Sztárnak, szerencsét próbálok külföldön. Az élet aztán ezt is felülírta. De továbbra is tervben van. Sokan- persze, baráti és szakmai körökben- folyamatosan óva intenek ettől mondván, hogy mennyire nehéz új országban egyedül, segítség nélkül szárnyakat próbálni, de én nem rettenek vissza. Ha 15 évesen sikerült új életet kezdenem, akkor azt gondolom, ez is menni fog. Most rengeteg erőt, elhivatottságot és alázatot érzek magamban ehhez. Már nem vagyok naiv, tudom, hogy a világ tele van cápákkal, és nem gondolom, hogy én leszek a következő Rihanna, de önmagam felé is elégtétel, hogy megpróbáljam, mert ha nem teszem, egy életen át bánnám. Ettől még lehet, hogy azt mondják majd nem kellesz, és akkor hazajövök, de azt érzem nincs veszítenivalóm.

Milyen helyet foglal el a szívedben a karácsony?
Nem is tudom pontosan megfogalmazni, miért kívánom ezt az ünnepet, de így az év végéhez közeledve már minden porcikám vágyakozik a békére. Szeretem a karácsony minden elemét; a látványt a felhajtást, az illatokat. A családdal legalább 6 éve nem karácsonyoztunk együtt. Vagy azért mert dolgoztam, vagy, mert máshogy rendelte az élet. Idén elterveztük anyukámmal és a bátyámmal, hogy összejövünk, de mindannyian máshol élünk. Az anyukám Erdélyben, a bátyám Németországban, én pedig itt. Szóval még az is lehet, hogy az idén egyedül töltöm majd az ünnepet. De nem szomorkodom, gazdag és produktív év áll mögöttem és rengeteg terv vár megvalósításra 2021-ben.

Az interjút készítette: Balassa-Szökrönyös Éva, Fotó: TV2