EXKLUZÍV/

2021. December

Mindössze 27 éves, de már két csodás kisfiú édesanyja, ott ül az ország legnézettebb tehetségkutatójának, az X-Faktornak mentori székében és hamarosan a filmvásznon is bemutatkozik. Csobot Adél sugárzó, tiszta, életvidám nem mellesleg pedig van egy nagyszerű tanácsadója; A belső hangja.

Megvan az a pillanat, amikor kislányként megfogalmazódott benned a színpad, az éneklés és a szereplés iránti vágy?
Egyetlen konkrét pillanat nincs, de az nagyon tisztán bennem él, hogy már az óvodában én voltam az, aki a legbuzgóbban készült a szereplésekre, az egyetlen, aki az összes csoporttársa szövegét és versrészletét tudta fejből, és aki képes volt legelőször megtanulni mindenki előtt a koreográfiát, csak, hogy ő mutathassa be a többieknek. Persze ez még önmagában betudható lett volna egyfajta gyerekkori lelkesedésnek. De ez az érzés csak erősödött. És az iskola ennek fantasztikus kiteljesítő terepe lett. Olyan osztályba kerültem- sok más gyermekkel együtt-, akikkel hasonlóképpen voltunk elhivatottak a szereplés iránt. Már 7-8 évesen ott munkált bennem az alkotói vágy, hogy valamit kitaláljak, közösen a társaimmal és azt előadhassam. Szóval a szereplés végigkísérte már a korai éveimet is. 9 évesen megismerkedtem Szücs József zenetanárommal és azt hiszem ott kezdett el tudatosulni bennem, hogy a zene, majd később 10 évesen már az is, hogy nemcsak a zene, de a színház egyaránt én világom lehetne.

18 évesen besétáltál a zsinóros charleston ruhácskádban, kesztyűben és fejdíszben az X-Faktor színpadára és olyan swinges életérzést vittél a műsorban, hogy az a pillanat azt hiszem sokunkban máig megmaradt. Most, hogy újra végignéztem, elgondolkoztatott, hogy mi lehetett a titok, ami ennyire magával ragadó volt, és azt hiszem a tiszta ösztönös lényed és az a komplexitás, amiben már akkor gondolkoztál egy produkcióról. Te mit éreztél akkor ott?
Nagyon vágytam rá, hogy ott legyek, hogy megmutathassam magam. Nem görcsöltem rá, egyszerűen ösztönösen jött minden, persze volt benne tudatos szereplés is, de akkoriban már adott egyfajta magabiztosságot, hogy előzőleg az öt tagú lányzenekarommal sokat álltunk színpadon és, hogy játszottam színjátszó körökben is. De akkor és ott bele sem gondoltam mekkora tétje van annak a szereplésnek. Csak lubickoltam benne, hogy ott állhatok, és előadhatom azt a huncut cserfes muzsikát, ami annyira én voltam akkor. Önazonos volt az egész. Amikor bekerültem az élő showba, pont ugyan ez az érzés kísért végig. Csak sodródtam, tanultam, vitt magával a show hétről hétre. Óriási flow volt. Utólag pedig értelmet nyert az is, hogy nemcsak, hogy nagy hordereje volt számomra az X-Faktornak de bizony sorsfordító is volt.

Hiszen nagyon fiatal voltál, kinyílt előtted a világ. Megtaláltad a szakmai utad és a párod, a gyermekeid édesapját, Bence személyében. A műsor által gyökeresen megváltozott az életed. Olyan sorsszerűen történt az egész…
Nem hiszek a véletlenekben, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az életben csak úgy történnek dolgok, előbb vagy utóbb mindig minden magyarázatot nyer. Talán most tudom igazán felmérni mennyire meghatározó pontja volt az életemnek ez a műsor. Egyrészt 18 éves voltam, így az X-Faktor szimbolizálja a felnőtté válást számomra. Erdélyből Budapestre költöztem saját lakásom, és felelősségteljes életem lett. Hirtelen azzal kereshettem a pénzemet, ráadásul egész fiatalon, amit nagyon szerettem csinálni, emellett pedig kipróbálhattam magam olyan feladatokban, mint pl. a műsorvezetés vagy színházi szerepek, amelyekről addig csak álmodtam. És igen, nem utolsó sorban megismerhettem a gyerekeim édesapját. És itt vagyunk most, 10 évvel később, én, mint mentor épp ugyan abban a díszletben, ahová először érkeztem, ez néha még mindig felfoghatatlan számomra is.

Nem volt egy tudatos pályaépítés ez, csupán mentél az ösztöneid után, ma is ugyan ilyen ösztönlényként működsz?
Ma már sokkal tudatosabb vagyok, és minden döntésem mögött egy mélyről jövő meggyőződés áll. Nem tudok nem figyelni a belső hangomra, hogy adott dolgokkal kapcsolatban mit sugallnak az ösztöneim. Így működöm a X- Faktorban mentorként, az életben társként, anyaként és barátként. Azt gondolom ennél nincs jobb iránytű.

Milyen tanácsokkal látnád el az akkori önmagadat, ma az X- Faktor ítészi székéből, a másik oldalról szemlélődve?
Talán nem nagyképűség azt mondanom, hogy az én történetem egy siker sztori. Nem tanácsolnék ma sem mást, mint ahogy akkor tettem, azzal, hogy önmagamat adtam. Ez a legfontosabb útmutatás, amit a saját versenyzőimnek is tanítok. Az a jó, ha önmagad tudsz maradni és nem akarsz belefeszülni egy felvett szerepbe. Ha pedig ebbe az önazonosságba képes vagy belelazulni, akkor bármilyen csoda megtörténhet a színpadon és óriási sikereket érhetsz el. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellene tenni, vagy kőkeményen dolgozni azon, hogy a legjobbat hozd ki magadból, de akkor vagy jó úton, ha nem akarsz másmilyen lenni, mint amilyen valójában vagy.

Milyennek látod az idei szériát?
Nagyon diverzív, sokszínű és összességében nagyon fiatal az új versenyzői gárda. Vannak kiugró óriási reménységek, különleges hangszínnel és érdekes személyiséggel bíró versenyzők. Meglepő, hogy 14 -15 éves lányok, ott állnak szinte nőként a színpadon. Ez sokkoló. Új generáció nyílik ki a szemünk előtt.

Az X- Faktor indulása óta eltelt 10 év, ezalatt óriásit fordult a világ. Ebben a versenyben régen és ma sem lehet kizárólag jónak lenni, jól és szépen énekelni. Tudni kell egyéb kompetenciákkal is kitűnni, ami a mai káoszban még nagyobb munkát kíván. Mit gondolsz, ráéreznek a versenyzők a saját „védjegyük” megtalálására és építésére már a pályájuk kezdetén?
Az X- Faktor mindig a plusz töltetet kereste a versenyzőkben. De az biztos, hogy ebben a felgyorsult, felszínes, magamutogató világban egyre fontosabb, hogy miként tudod magad becsomagolni, és eladni. Azt gondolom, hogy nincs is ebben semmi kivetnivaló. A baj akkor van, ha kiderül, hogy a csomagolás mögött nincs semmi. És azok mindig szomorúbb történetek. De az X-Faktor egész stábja, azon van, hogy ez a plusz tényező felszínre kerülhessen egy adott versenyzőben.

Említetted a külsőségeket, a felszínességet, mit gondolsz ennek az online platformjáról? Hogy van jelen az életedben a social média?
Igyekszem tudatosan kezelni, és arra használni, ami az értékrendembe és ízlésembe belefér. Azt már tudjuk, hogy a social média mi mindenre jó, az viszont az utóbbi időben kezd egyre inkább a felszínre törni és nyilvánvalóvá válni, hogy mi mindenben rejt veszélyeket és torzít el értékrendeket. Pont ez utóbbi miatt szeretek tudatosan figyelni, a gyerekek posztolását, az én saját életemet, gondolataimat, vagy akár a szponzorációs együttműködéseimet illetően. Komplex kérdés, hogy miként szabsz határt úgy, hogy közben őszintén te magad maradj ezen a felületen.

Hogy érintenek, a gyalázó kommentek, vagy éppen az ellenkező oldal a pozitív már-már ajnározó hozzászólások?
Alaposan megedződtem e téren. Amikor 18 évesen bekerültem az X- Faktorba olyan mennyiségű bántás érkezett felém, amivel nem tudtam mit kezdeni, ezért meg kellett hoznom azt a döntést, hogy keményen elhatárolódjak a kommentektől. Egyszerűen megtanultam nem foglalkozni velük. Nem azért posztolok, hogy arra bárki is bármit reflektáljon, majd én ehhez további gondolatot fűzzek, válaszoljak, és továbbgörgessem ezt a folyamatot. Nem akarok megfelelni, nem akarok magyarázkodni. Egész egyszerűen ma már nem jutok odáig, hogy végigolvassam, és válaszoljak a hozzászólásokra és ezzel bármilyen módon is mérgezzem a lelkemet. Mindig lesznek emberek, akiknek tetszik, amit, és ahogy csinálok, és amit képviselek, de lesznek olyanok is, akiknek mindez nem jön be. Ilyen a világ. Onnantól kezdve, hogy ezt elfogadtam egy óriási teherrel lett könnyebb az életem.

Fiala Borcsa mondta azt rólad, hogy a jó isten téged örömében teremtett. A közvélemény ugyanakkor szeret megbélyegezni a „kényszeresen viháncoló” Csobot Adélnak. Én inkább úgy látom, hogy képes vagy az emóciókat a maguk mélységében és magasságaiban megélni és kifejezni. Jól gondolom?
Ez a „smile-bélyeg” 18 évesen került rám, amikor a tehetségkutató által megismertek. Nekem, ott és akkor tényleg nem volt okom a szomorkodásra. De ez nem azt jelentette, hogy a nap 24 órájának minden egyes percében és másodpercében mosolyogtam, hanem azt, hogy én tényleg egy életvidám, pozitív lány vagyok, akivel csupa jó dolog történt. Nem volt okom másnak lenni. Miközben ma már tökéletesen megértem, hogy az embereket ez irritálja. Sokan nem tudnak azonosulni ezzel a vidám mentalitással. Persze az eltelt időben száz másik arcomat is megismerhette bárki, aki szerette volna. Ahogy mondod, igen alapvetően beleereszkedem az érzéseimbe, megélem a pillanatokat a maguk szépségében, vagy keserűségében egyaránt.

Szomorkodásra pedig most sincs okod, hiszen december 9-én kerül a mozikba Dobó Kata és Gulyás Buda családi mesemozija, az „El a kezekkel a papámtól” c., amelynek te vagy az egyik címszereplője. Az előzetes alapján a film lebilincselő jelmez és díszletvilága olyan akár egy csodás Walt Disney produkció. Mesélj, kérlek, hogy kerültél a stábba és milyen élmény volt a forgatás!?
Több castingot követően kaptam meg a szerepet, aminek elképesztően örültem, hiszen nagyon vágytam egy ilyen feladatra. Már önmagában a színészi oldala miatt is, de, hogy mindez egy ilyen volumenű nagyjátékfilmben valósulhatott meg az tényleg hab a tortán. Óriási kihívásként éltem meg a 2020 nyarán kezdődő forgatásokat. Egy egészen új világba csöppenhettem bele. Minden pillanatát igyekeztem kiélvezni, megfigyelni, magamba szívni a forgatási folyamatoknak. Rengeteg tudást, tapasztalatot szereztem. Azt hiszem ennél jobb első filmes élményt nem kívánhattam volna magamnak. Kezdve attól, hogy Eszter karaktere az én személyiségemhez nagyon hasonló. És a film mesevilága nagyon jól kapcsolódik a saját kis univerzumomhoz is. Az alkotói csapat, a sztori, a mondanivaló, a káprázatos látvány-, és jelmezvilág, valamint a technikai háttér egyaránt sikerre ítélik ezt a filmet. Minden generáció számára élvezhető moziélményt garantál. Bevallom szerelmese lettem ennek a filmes projektnek.

Ma, amikor beszélgetünk, alig van néhány hetünk karácsonyig, hogy készültök az Ünnepekre? Van valami hagyomány, amit otthonról hozol és régóta őrzöl?
Minden, amit otthonról hoztam máig bennem él a karácsonyról. Ezért egyszerűen alapvetés számomra, hogy megteremtsem az ünnepi hangulatot az otthonunkban. Szeretném, hogy ezek közös élmények legyenek, azáltal, hogy sütünk, főzünk, dekorálunk, kézművesedünk, és saját szokásokat, hagyományokat alakítunk ki. Bencével mindketten hoztuk a magunk kis ünnepi mintáit. Ezek elegyéből alakul évről évre a mi családunk sajátos ünnepi hagyománya. Ez egy klassz kihívás. Folyamatosan azon törni a fejem, hogy mi lenne a legvarázslatosabb a gyerekeknek, amitől erős emlékképeik alakulnak ki az ünnepekről. A karácsonyban mi épp úgy szeretjük a nagycsaládos, harsányabb, jókedvű összejöveteleket, mint a mi négyünk bensőséges együtt töltött pillanatait.

Az interjút készítette:
Balassa-Szökrönyös Éva,
Fotó: RTL Klub