logo2

 

 

 

ETALON/ A VILÁG FELFEDEZÉSRE VÁR

2019. 3. szám

 

Két fiú elindul világot látni, hogy megismerje a kontinenseket, kultúrákat és megélje a szabadság unikális érzését. Mátai András-ban és testvérében, Mátai Péter-ben gyerekkoruk óta csillapíthatatlan vágy munkált a világ felfedezése iránt. Mára megszámlálhatatlan helyen jártak, amiről egy gyakorlati tanácsokkal teletűzdelt hasznos utazós blogot is vezetnek. Ma Péter Svájcban él, így András mesélt magazinunknak az elmúlt évek élményeiről és arról, miként lettek turistákból, vérbeli utazók. Ugye mondanunk sem kell, hogy karakter híján vagyunk…

 

34x25

 

Ahogy elkezdtem böngészni az utazgatok.hu oldalon rájöttem, mennyire beszűkült életet élünk… Mi kell ahhoz, hogy bátorságod legyen elindulni?
Elsősorban egy erős vágy és persze egy habitus, hogy az ember szeressen utazni, felfedezni. Az egész gyerekkorunk arról szólt, hogy rengeteget mentünk. A szüleinkkel bejártuk egész Magyarországot. Aztán jöttek a szlovén, horvát barangolások. Elsősorban soha nem azzal a céllal utaztunk, hogy a tengerparton süttessük magunkat. Vittük a bicikliket, a hátizsákot, a térképet és felfedeztünk mindent, amit csak lehetett. Lényegében már gyerekkoromban azt vártam, mikor indulhatok neki egyedül a világnak. Mindent szerettem volna látni és megtapasztalni. Folyamatosan távoli helyekről álmodtam. Ám a ’90-es években eljutni bárhová a világban csak a kiváltságosak esélye volt. Akkoriban egy angliai út is olyan nagyléptékűnek tűnt. Mára persze leegyszerűsödött minden. Ma, ha akarnék, már este Londonba lehetnék. Egyszerűen az elmúlt 20 évben kinyíltak a kapuk és ezzel együtt az egész világ.

 

Melyik volt a az első kapu, ami előtted kinyílt ilyen értelemben?
A 2004-ben jött egy nagyobb amerikai nyári program, aminek keretében lehetőség adódott kiutazni a tengerentúlra, hotelekbe, vidámparkokba, táborokba dolgozni. Azonnal jelentkeztem. Egyedül mentem, nem beszéltem jól angolul, de a végére, annyira magával ragadott Amerika, hogy egyből 3 nyár lett belőle. Az első után hívtam a testvéremet és a barátokat. Ez adta meg az első löketet. Sikerült bejárni Amerikát, önállóságot és nyelvet tanulni, nem mellesleg látni azt, hogy lehet úgy is utazni, hogy nem kerül egy filléredbe sem. Nem utolsó sorban megismertünk rengeteg idegen kultúrát. Pont ennek kapcsán jött a következő nagy kaland, Kolumbia. Két nyáron is kolumbiaiakkal dolgoztam ugyanis. Általuk pedig teljesen beleszerettem a kolumbiai és latin-amerikai kultúrába. Így amikor 2007-ben lejárt az amerikai csereprogram és újra hazajöttem Budapestre, egyből azon járt az eszem miként tudnék kijutni oda.

 

26x19

 

Abban az időben, amikor valaki kiejtette, hogy Kolumbia, mindenki egyből a drogkartellekre és gerillákra asszociált…
Nekem pedig egészen más képem alakult ki róla, így nem kellett sok idő hozzá és elkezdtem keresni a lehetőséget, miként tudnék Kolumbiába utazni. Életem legjobb döntése volt. Annak ellenére, hogy akkoriban itthon egy telekommunikációs cégnél dolgoztam és a kolumbiai út előtt közvetlenül felajnlottak egy magasabb pozíciót. Ma sem bánom, hogy akkor, ott a karriert áldoztam be ezért az utazásért, hiszen a Föld szinte minden pontjáról szereztem barátokat és ezzel teljesen kinyílt a világ. Sikerült Bogota egyik egyetemén IT-s munkát vállalnom. Belecsöppentem egy teljesen új kontinens, teljesen idegen kultúrájába. Európaiként egyedül vettem részt ebben a kvótaprogramban. Olyan földtájakról voltak lakótársaim, mint Peru, Kína, India, vagy például a Fülöp-szigetek. Megismertem az összes náció kultúráját. Bejártam Kolumbiát, felfedeztem többek között a Sierra Nevada hegységet, az Amazonasz vidékét, a romvárosokat, a Karib-tengert és fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Bár 1 évet terveztem kint tölteni, kettő lett belőle. Majd azt gondoltam kicsit újra hazatérek, feltöltekezem a magyar ételekkel, barátokkal és újra visszamegyek.

 

És végül mégsem így lett, ha jól sejtem. Milyen volt egy ennyire színes világból újra Budapestre csöppenni?
Még kintről megpályáztam egy állást, és amikor hazajöttem, rádöbbentem, hogy az egy sokkal komolyabb munka, mint ahogy én azt elképzeltem. Lett kihívás, jól fizető állás és Budapest is kicsit más megvilágításba került. Élveztem a pezsgést, a mi fővárosunkat, ami akkor sok újdonságot tartogatott, rájöttem, hogy mennyire szeretem, és hogy tartósan már nem akarok elmenni innen sehová és hidd el nem azért, mert magyar vagyok és ez kézenfekvő. De Budapest fantasztikus hely és ezt ma is így gondolom. Az utazást persze nem tudtam abbahagyni. Az elmúlt 10 évet kimaxoltam ilyen szempontból, azt hiszem. Egyrészt bennem volt a mehetnék, minden egyes szabadnapot kihasználtam. Másrészt, ha csak azt vesszük a világ hány részéről lettek barátaim, akik aztán mind hazamentek, megházasodtak és gyerekeik születtek, volt bőven ok a találkozásra. Voltam esküvőn Botswanan, Dominikán, meglátogattam a barátaimat Indiában, Kínában, Brazíliában, illetve Kolumbiába is többször. De jártam az elmúlt években Thaiföldön, Mexikóban, Kubában, Japánban, az USA-ban, és Európa összes nagyvárosában. Egyszóval felsorolni is képtelenség.

 

 

32x21

 

 

32x21d

 

Hol jártál legutóbb?
Három hete Argentínában voltam. Bebarangoltuk Patagonia és Chile részeit.

 

Mivel foglalkozol civilben, és egyáltalán hogy tolerálják a munkahelyeden az utazás iránti szenvedélyed?
A Walt Disney –nél dolgozom IT Projekt Managerként. Szerencsére nagyon rugalmas a cég a szabadságaimmal, és ha túlóra van, akkor a honorációt inkább szabadságra cserélem.

 

Hogy készülsz az utazásaidra? Például előzetesen egy kitalált útvonalat ütemezel be, a legkülönfélébb látnivalókkal? 
Korábban én is sokkal többet terveztem. Előzőleg kutakodtam, hogy a felfedezni való infók birtokába lehessek. Folyamatosan az volt a félelmem, hogy nehogy lemaradjak valami látnivalóról. Az utóbbi időben azonban már ez is nagyon átalakult. Mivel egyre kevésbé érdekelnek a turista látványosságok, ma már elsősorban mindenhol a valót szeretném látni és megtapasztalni, az autentikus dolgok érdekelnek, ahogy a helyiek élik az életüket. És ezt már nem kell tervezni. Ha most azt mondaná nekem valaki, hogy tessék, itt egy repülőjegy szállj fel, aztán megérkezel Malajziába, vagy Észak Koreába, esetleg Kongóba én szemrebbenés nélkül felülnék a gépre, annak ellenére, hogy senki nem vár a reptéren, nincs szállásom és nincs tervem, mert az évek alatt rájöttem a világon bármi működik, ha rugalmas vagy és kellő alázattal, valamint nyitottsággal fordulsz a világ felé.

 

 

41x26

 

 

Van egy olyan sejtésem, ha azt mondanám tessék, itt egy repülőjegy Párizsba, az már kevésbé lenne izgalmas a számodra.
Őszintén szólva az Iraki Kurdisztán, vagy Szomália, esetleg Latin Amerika sokkal inkább vonz, mint a klasszikus turistáktól hemzsegő nagyvárosok. Engem olyan helyek érdekelnek, amik sokkolnak.

 

Melyik volt eddigi legsokkolóbb utazásod?
Az egyik ilyen talán India, amely csupa nagybetűs kultúrsokk. Ott olyan dolgok történnek, amitől vagy nagyon megutálod, vagy nagyon megszereted azt a helyet. De jó értelembe véve sokkolt és nagyon emlékezetes hely volt számomra Indonézia is, ahol tavaly forgattunk egy 4 részes dokumentumfilm sorozatot indonéz törzsekről. Ez egy önálló projekt, amire nagyon büszke vagyok.

 

Miről szól a dokumentumfilm?
Indonézia négy arcáról. Akárcsak a Toraja, ősi népcsoport, akik a kivételes temetési szokásaik és ceremóniáik miatt kerültek az érdeklődésünk fókuszpontjába, aztán a Bajo népcsoportról, akiknek évszázadokon keresztül az óceán volt az otthonuk, most pedig cölöpökre épült házakra telepedtek. Emellett a Mentawai dzsungel bennszülöttekről, akik a civilizációtól távol élnek, testüket borító törzsi tetoválásaik és mérgező nyilaik ellenére mégis fantasztikusan barátságos emberek. De persze Bali-t sem hagyhattuk ki, hiszen aki ellátogat, Indonéziába elsősorban Balira érkezik. Ám mi nem a képeslapra illő oldalát szerettük volna megmutatni, hanem ősi vallását, meghökkentő szokásait, egyedi művészetét és a sziget mindennapjait. Négy hetet forgattunk ott, és azt megelőzően egy hetet töltöttünk egy Raja Ampat nevű helyen a barátaimmal. Az itt szerzett élmények is bevésődtek, ha mondhatom ezt így. Egy elzárt világba csöppentünk, ahol nem létezik turizmus, cápákkal, rájákkal, bohóchalakkal úsztunk, egy hajón laktunk, a legénység a helyben fogott tengeri állatokból főzött nekünk. Fantasztikus volt.

 

32x21v

 

Nincs benned félelem?
Nem sok van. Egyrészt engem kifejezetten vonzanak a rossz megítélésű helyek. Mint például Bankok, Kolumbia vagy Irak. Tudod, pár éve kikapcsoltam a tv-t és a mainstream híreket az életemből. Csak azt olvasom el, ami engem érdekel. Másrészt van egy utazási podcastem, amit nagyon élvezek, hiszen hasonló utazó kalandorokkal beszélgetek akárcsak én magam, akik olyan helyekről mesélnek, ahol én még nem jártam. Akárcsak Iránról, Irakról, amelyek a külügyminisztérium tiltó listáin szerepelnek. Ezekről a helyekről mind téziseink vannak, a média által, miközben ott is élnek elképesztően vendégszerető emberek. Amikor kizárod a hírforrásokat, akkor egy idő után ledőlnek a korlátok. Persze az is fontos, hogy te hogyan viszonyulsz az emberekhez. Miután hazajöttem Kolumbiából máshogy állok dolgokhoz, és a világ is máshogy áll hozzám.

 

Mi van még a bakancslistádon?
Volt egy időszak, hogy az volt a terv, jussak el minden kontinensre, minden országba, számoltam hány helyen jártam. De most már rájöttem nem minden fog meg annyira. Kialakult bennem, melyek azok a helyek, amelyektől a legtöbbet kaptam. Szívesebben visszamegyek többször Kolumbiába, hogy még nagyobb mélységeiben ismerhessem meg, mint hogy elmenjek pl. Ausztráliába, ami számomra egy hatalmas nagy „doboz”, amibe én éppen csak belekukkanthatok de felfedezni két emberöltő alatt lehetne. A világon minden érdekel, de nem biztos, hogy minden megfog. Egyre jobban kialakult az ízlésem. Az ízesebb kultúrák érdekelnek, a valót szeretem megtapasztalni. Azt szeretem, ha egy utazás a flow élményt jelenti a számomra.

 

32x21jj


Egyre nagyobb divat a CouchSurfing és sokan bűvészkednek low budgetből eljutni különböző helyekre. Te mit gondolsz erről?
A CouchSurfing által szállást és egy helyi segítséget kaphatsz. De ne azért használd ki ez a lehetőséget, hogy Low Budget-ből megússz egy utazást, hanem, hogy kulturális élményben legyen részed. Azt gondolom, egy utazáshoz 3 dologra van szükség; bátorság, hogy elindulj, idő és pénz. Számomra a hátráltató tényező ez utóbbi, hiszen már iszonyú olcsón is lehet utazni. Én voltam már New Yorkba 48.000 forintból, de Kubába nemrég fejenként 200 ezer fontból nyaraltunk. Ennyiből más a Balatonra megy el pár napra. Sok esetben már nem a pénztől függ a dolog, hanem, hogy mennyire tudsz rugalmas lenni. Ha te azt fogalmazod meg magadban, hogy szeretnél 1 éven belül elutazni egy egzotikus helyre, de nincs konkrét időpontod és szállással kapcsolatban igényed, akkor elképesztő árakra lelhetsz egy-egy akció keretében, de akkor alkalmazkodnod kell a feltételekhez. Így válhat egy luxusutazás bárki számára elérhetővé.

 

Mi a következő úti cél?
Már nemcsak megismerni, de megmutatni is szeretném a különböző kultúrákat. Ezért az Indonéziáról készült dokumentumfilm pozitív fogadtatásán felbuzdulva, a következő filmünk előkészítésén dolgozunk. Ezúttal Kubáról forgatunk majd. Hiszen Kuba érintetlenségét az embargóig tudja őrizni, addig szeretnénk megmutatni az ottani autentikus életet.

 

 


hallgasd:
SztereoTrip Utazási Podcast

nézd meg:
indonezia4arca.hu

böngészd:
utazgatok.hu

 

Az interjút készítette: Balassa-Szökrönyös Éva
Fotó: utazgatok.hu