logo2

 

 

 

 ETALON/ OKTATÁS

2017. 5. szám augusztus

 

Az óvodából az iskolába igyekvők pszichés és magatartási problémái, a legkülönfélébb veszteségélmények, a dadogás, a fizikai és szellemi korlátok, a felnőtté válás nehézségei, párkapcsolati gondok, a halálfélelem, gyermekkori traumák, a testi tehetetlenség is kezelhető mesékkel, azaz meseterápiával. A gyerekeket a jelenkor egyre zajosabb, a korai önállóságra nevelő, és rohanó világából a mesék világába kalauzolni rendkívül jótékony hatással bír. Erről és az iskolán túli terhekről is beszélgettünk Kissné Gaál Zsuzsanna meseterapeutával.

 

mese

 

Az alsó tagozatos gyerekek iskolai leterheltsége mellett az utóbbi években óriási divat lett különórákra hordania kicsiket (zene, sport, fejlesztő szakkörök, stb.) Milyen előnyöket vagy veszélyeket rejthet mindez pszichológiai szempontból?
Ha elkezd a gyermek plusz foglalkozásokra járni, az iskolai kötelező órákon túl, akkor a nekünk szülőknek a legnagyobb a felelősségünk, hogy figyelembe vegyük a mértékletességet. Kis korban még a szülők orientálnak, és ők azok, akik megválasztják mire, mikor, hány alkalommal viszik a gyermeket, hiszen a család a saját napi ritmusába és a szabadidejébe illeszti bele ezeket a különórákat. A hangsúly azon van, hogy a gyermek érdeklődési körének, talpraesettségének, és képességeinek megfelelő órát válasszunk, ellenkező esetben önmagával szemben elégedetlenséget, boldogtalanságot fog kiváltani.


A különórák szerencsés esetben lehetnek a gyerek hetének fénypontjai is, és új dimenziókat tárhatnak fel. Kiderülhet, hogy a gyerek tehetséges valamiben és ez sikerélménnyel gazdagíthatja személyiségét, de ha nem megfelelő a számára megválasztott iskolán kívüli tevékenység, kudarcként is megélheti?!
Nem jó út, ha a szülők a kihagyott saját lehetőségeiket erőltetik rá a gyermekre. A másik nagyon fontos szempont, hogy ne a divat, a versenyeztetés, más szülőkkel való rivalizálás vezesse az anyai/apai döntést. Célszerű azonban a zene és sport témakörben választani, mert a gyermekre nézve személyiségfejlesztő és rendkívül hatékony örömszerző tevékenységről van szó. A rossz döntés jele, a gyakori foglalkozásváltás, ám érdemes legalább fél évnek eltelnie, hogy megbizonyodhassunk afelől, hogy a gyermekünk képességeinek valóban megfelelő iskolán kívüli tevékenységet választottunk-e. Ha a szülő csak önmagán keresztül nézi a gyermekét, és nem tapasztalja meg, hogy miben lenne igazán jó, a tehetségére sem derülhet fény, sajnos az intézményektől nem várhatjuk, hogy iránymutatást adjanak e téren.

 

Milyen módon figyelhetjük meg a gyermeket?
Engedjük őket játszani, legyen fontos a közös, családi, minőségi szabad idő eltöltése, a társas együttlétek. Túlságosan sok inger éri a gyerekeket, ebből adódóan sok a figyelemzavaros gyermek. Sokszor nagyon hangosnak kell lennünk, hogy meghalljanak bennünket. Ugyanakkor ők még ösztönösen keresik a nyugalmat és azokat a tevékenységeket, amiben ez elől elvonulhatnak. Kortól, nemtől függetlenül meg kell, hogy éljék a kreativitást. Építsünk be a mindennapokba olyan tevékenységeket, ami visszaviszi őket az elfelejtett egységes egylényegű (univerzum) világba, legyen az: zene, lovaglás, kézművesség, a természettel való közelség, így a mesék világa is!

 

Hogyan tudunk, mi szülők segíteni abban, hogy a mindennapi követelmények mellett a gyermek énképét fejleszthessük és tágíthassuk az önmagáról illetve a világról alkotott képét?
Fontos a meseolvasás minden nap, és ha már mesélünk, döntően népmeséket,- vagy a gyermek korosztályának megfelelő meséket olvassunk. A mese egy hipnotikus állapotot idéz elő, a gyermek átéli minden mozzanatát, ezért nem mindegy milyen mesét hallgat, vagy mondunk el neki. Régen a kisgyermekeknek mesélt én-mese a saját maguk által megélt napi történeteiket mesélte el. Ma a szülők többsége könyvből meséli mindezt, más család történetét olvassa fel. A gyermek így nehezebben kapcsolódik, ezért szinte követeli, hogy ő is átélje mindazt, amit hallott. Elmenjen ugyan abba az állatkertbe vagy vidámparkba. A meséknek tanító hatása van. Kiskorban a fent említettén-mese támogatja az én fejlődését miközben segít kapcsolódni a környezethez. A népmesék megoldást jelentenek a mindennapi próbákhoz, a problémák megoldásához. Segítséget nyújtanak az emberi kapcsolatok működtetéséhez, a veszteségek feldolgozásához.

 

Miért van ekkora jelentősége a mesélésnek?
Ha minden nap olvasunk, az keretet és rendszert ad, az pedig állandóságot és biztonságot. A mai világ sajnos nagyon rendszertelen, nagy az összevisszásság. Sok szülő azt gondolja, hogy a gyereket minnél szabadabban kell nevelni, s ez jó lesz szűlőnek, gyereknek egyaránt, de ez tévedés. Keretek, szabályok, rituálék kellenek, mert ez adja nekik a biztonságot, ha pedig biztonságban érzik magukat, azáltal kiegyensúlyozottak is lesznek. Hiszem, hogy ezt a mesék által el lehet érni. A mese figyelemre, összpontosításra nevel, a hallási figyelmet hívja segítségül, és a képzeletet is fejleszti. Ez felkészíti a gyermeket arra, hogy majd az iskolába a tanító nénit is figyelje. Sajnos nagyon nagy a szakadék az iskola és az óvoda között, hiányzik az átmenet. Hirtelen el kell hagyni a játékot, és fel kell nőni, hogy jobb esetben 7 évesen már az iskolai merev elvárásoknak megfeleljen a gyermek. A szülő, a család szerepe itt hangsúlyossá válik, hogy ezt a szakadékot áthidalja, segítse a gyermeket. Ha magasabb szinten boncolgatjuk, a mesék hatásait, akkor megállapíthatjuk, hogy a mese mentálisan hat az emberre: elsősorban a gondolkodásra, azáltal pedig érzelmi világra, a gondolkodás pedig a testre, a cselekvésre. Egyszóval a holisztikus egységet teremt. A test a lélek a szellem egy világ.

 

Kinek ajánlott a meseterápia?
Bárkinek, kortól, nemtől függetlenül. A mesének nevelő hatásán túl gyógyító ereje is van. A mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni. A mese képes megszüntetni a problémákból keletkező káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Nem elég azonban megtalálni a „saját mesénket”, meg is kell érteni, és a változások szolgálatába kell állítani a felismeréseket. A mesék legfontosabb szervezőeleme a rend – a meseterápia is pontosan erre épül.

 

mese1

Kissné Gaál Zsuzsanna meseterapeuta

 

 

Mi a helyzet a kicsik mindennapi történeteikkel? Egy-egy tanítási nap után rögtön jön a szülői kérdés: „Mi volt ma?” A válasz rögtön az: „Semmi”
Nagyon fontos a beszélgetés, de csak akkor, ha a gyerek is készen áll rá. Ha mesél a kicsi, álljunk készen őt meghallgatni, de ne erőltessük. Sok esetben, a gyermekben csak a nap végén ülepednek le az aznapi tapasztalatok, érzések. Így alakul ki a bizalom a gyermek és a szülő között. Ha ez a bizalom megszilárdul, a későbbi években is kölcsönös marad. Ez a pillére a szeretetnek és az elfogadásnak. Amit meghallgatunk, ne minősítsük! Viszont példákat, megoldásokat említhetünk, ezek akár jöhetnek a mesékből is. Nagyon sok mindent nem tudunk megtenni helyettük, minden kudarctól nem lehet megmenteni őket, de nincs is rá szükség. Az önállóságukat ne vegyük el, ismerjék meg és fedezzék fel saját magukat. Az önismeret segíti őket a változtatásban, a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet megélésében.