logo2

 

 

 

 

ETALON/ Kultúra
2016. 3. szám június-augusztus

 

TakacsNikolas

 

Talpig fekete, diszkréten csillogó öltöny, nyakkendő és az elmaradhatatlan kalap felállásban érkezik meg az egyik balatoni szálloda bárjába.

 

Amolyan tekintélyt parancsolan előkelő. Nem sokal később színre kell lépnie, hisz ő az est ajándka. Szó szerint, mert egy különleges születésnapra érkezett. Azt mondja nem ritka az ilyesfata felkérés, aminek szívesen tesz eleget. Takács Nikolassal beszélgettem, aki nemcsak stílusát, de hangját tekintve is etalon a maga nemében.

 

Csalódnék, ha azt mondanád, ez a ma esti szett nem egy tudatos styllist munka eredménye.
Pedig tévedsz… Azon ritka énekesek egyike vagyok, aki úgy sétált be például az X-faktorba, ahogy a műsort követően is kijött. Ez azóta sem változott. Ez vagyok én, nincs személyi stylistom, magam döntöm el, mit mivel és mikor veszek fel, ahogy ma este is így történt. Bevallom, szeretem megadni a respektust az ilyen alkalmakkor.

 

Kisgyerekkorod óta a színpadon állsz. Már 8 évesen tehetségkutatót nyertél. Volt valamiféle családi indíttatás?
Zenész családból származom. Anyám és apám révén is elképesztő muzikalitás volt jellemző. Az üknagyapám elsők között alapított zenekart Szlovákiában. A zenének nálunk mindig is komoly hagyományai voltak a családban, amire nagyon büszke vagyok. Olyan erőteljes zenei hatások értek, aminek köszönhetően már egész kicsin tudtam, hogy én is ezen az úton szeretnék majd járni. Úgy érzem, azt folytatom, amit az őseim elkezdtek.

 

TakacsNikolas portre color

 

Hegedű és klasszikus ének szakon végeztél a Pozsonyi Állami Konzervatóriumban. Mégis a soul, a jazz, a funky, az R&B és a Gospel stílusok keveréke hatja át a zenei stílusod. Hogy jött a hegedű?
A nagyapám kívánsága volt, hogy hegedűn tanuljak, ennek eleget is tettem. Szerettem ezt a hangszert nagyon jó zenei alapokat adott, ugyanakkor a munkát, ami vele járt már kevésbé. Az éneklésbe több izgalmat találtam. Sokkal inkább a magaménak éreztem. Azt vallom, mindenkinek meg kell találni a saját műfaját, amiben hiteles tud lenni és a legjobban szereti. Nekem ez az éneklés. De a zeneiség tekintetében nagyon eklektikus vagyok. Hiszed, vagy sem, én a mai napig úgy kelek fel, hogy bekapcsolom a Dankó rádiót és hallgatom Kovács Apollóniát. Szeretem a hagyományokat és tisztelem a régi zenészeket, mert úgy gondolom általuk lettünk azok, akik ma vagyunk és teljesen mindegy, hogy magyar, vagy amerikai kultúráról beszélünk, minden zenei műfaj valamiben gyökerezik. Alapvetően én a jó zenében nőttem fel, nálunk sokat szólt a funky; az Earth Wind & Fire, és a Kool and the Gang. Akik óriási hatással voltak rám, ahogy például az amerikai ikon Luther Vandross, vagy Stevie Wonder, George Benson, és Whitney Houston is. Ők szolgáltak és szolgálnak a mai napig számomra a legnagyobb inspirációval.

 

Az ihlet pedig párosult egy különleges hanggal, amit nyilván nem készen kaptál…
Valóban. Folyamatos tanulás, fejlődés eredménye az, ahol most tartok, de bevallom, még mindig nem érzem azt, hogy eljutottam volna arra a szintre, hogy kijelenthessem magamról: „Na, most vagyok kész”. És nagyon remélem, hogy ez még sokáig így lesz, hiszen mindig van hová fejlődni, és kell is. Folyamatosan kell, hogy munkáljon egy zenészben az, hogy mit szeretne közölni a világgal, és ez egy nehéz feladat, ugyanakkor hálás is.

 

Ezek szerint te egy perfekcionista ember vagy? Mindig a maximumra törekszel?
Ami a szakmaiságot illeti igen, ami pedig a zenélést úgy nem. Tudod, úgy gondolom, hogy a közönség is akkor fogja magát jól érezni, ha a zenész is jól érzi magát a színpadon. Ha folyamatosan az énektechnikai hibákat figyelném, az egész előadást egyfajta feszengés övezné. Egyszóval a maximalizmust is igyekszem a helyén kezelni.

 

Többször nyilatkoztad már, hogy a zene és annak szellemisége, amit te képviselsz, mindig üzen valamit. Mi a te személyes küldetésed a dalok mondanivalóját illetően?
Fontos, hogy egy dal, mindig valami célt szolgáljon, hogy legyen közölnivalója, még akkor is, ha könnyedebb témát dolgozunk fel. Zeneszerzőként is közreműködöm, és bár a szövegíró nem én vagyok, de a dalok üzenetét, lényegiségét, hangulatát többnyire én fogalmazom meg. Ami azt illeti, sok esetben a személyes tapasztalataimból merítkezem. Annak ellenére ugyanis, hogy még csak most leszek 30 éves, megjártam már mélységeket és csúcsokat egyaránt. Ma már tudom, hogy a legfontosabb, amit tehetsz az életben, az, hogy önmagadban hiszel, mert akkor bármi megtörténhet. Úgy érzem ezzel sokan hadilábon állnak. Ezért ez az egyik kulcsüzenetem, ami sokszor kihallatszik a sorok mögül.

 

TakacsNikolas color

 

Te hogy állsz az önmagadban vetett hittel?
2010-ben úgy álltam a színpadra, hogy kifütyültek, mert nem voltak kíváncsiak rám. Nem érdekelt, hogy nem szeretnek, vagy, hogy jó vagy rossz-e amit csinálok. Egyszerűen elhittem, hogy ez az én utam.

 

Majd egy ország borzongott bele, amikor az X-faktorban bemutatkoztál a Hallelujah-val. Aztán kis híján meg is nyerted a tehetségkutatót. Ezt követően komoly rajongótáborod alakult, jöttek a klippek, koncertek, slágerek. Mostanában pedig az amerikai szárnypróbálgatásokról hallani. Bevallom, kicsit meglepő, hogy nem előbb… Elképesztő hangi adottságokkal rendelkezel, ami a világon bárhol megállja a helyét.
Fel kell tudni ismerni, hogy mikor, minek van itt az ideje. Ha én 2011-ben, rögtön az X-faktor után azt gondoltam volna, hogy olyan kvalitású énekes vagyok, ami a kinti szinteknek megfelel, nagyot csalódhattam volna. Ahhoz, hogy ezt tavaly év végén meg merjem lépni, sok-sok tanulásnak kellett megelőznie. Tudod, lenyűgöző a felnövekvő generáció. A kisgyermekek, kamaszok olyan fajta szintet emeltek a tehetséggondozásban, hogy ember legyen a talpán, aki ezzel lépést tud tartani. Folyamatosan találkozom olyan gyerekekkel, akik fantasztikusan táncolnak, szavalnak, rajzolnak, énekelnek már tizenévesen. Alázattal kell lennünk mind a letűnt, mind a jövő generációi előtt. Ez utóbbihoz nekünk is fel kell nőnünk, fejlődnünk kell. De alapvetően sikeresek voltak az utjaim Amerikába, ugyanakkor türelmes vagyok, mert tudom, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz. Nagyon nagy zenészekkel és világsztárokkal volt szerencsém találkozni. Elkezdtünk dolgozni dalokon, készül egy komolyabb hanganyag, sok-sok zenei impulzus ér, amiből építkezhetek. De szerencse kérdése is, hogy végül eljusson majd a lemez oda ahová kell. Addig pedig a magyarországi közönségről sem feledkezhetek meg, sőt. Szeptember végére várható egy nagy szólólemez, de folytatjuk a közös munkát Szőke Nikivel, tervben van egy jazz lemez, emellett várható még egy meglepetés, ami a gyerekekre fókuszál.

 

Szöveg: Balassa-Szökrönyös Éva

 

 

Etalon Magazin - Aktuális lapszám