logo2

 

 

 

ETALON/ INSPIRÁLÓ NŐK          
2019. 2. szám április-május

 

Férfigazdákat megszégyenítő húsmarha tenyészetet hozott létre, példátlan agrárgazdasági sikereket ért el, és kivételes gazdaösszefogást verbuvált. Süle Katalin a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke és országos szóvivője két gyermek édesanyjaként ma Brüsszelben képviseli hazánkat, van, hogy a traktoron, máskor pedig a lesen ül, ugyanakkor mindvégig megmaradt a nagybetűs női szerepekben. Kérdés sem fér hozzá, miért Őt kértük fel beszélgetésre az „inspiráló nők” c. rovat zárófejezetéhez érkezve.

 

30x4

 

Hogy lesz egy fiatal nőből sikeres gazdálkodó és hús marha tenyésztő?
Pápán nőttem fel, a szüleim mindketten a mezőgazdaságban tevékenykedtek, van egy húgom, aki szintén agrár pályán végzett. A gazdálkodás szeretete megkerülhetetlen volt, hiszen ebbe születtünk és nőttünk fel. A szüleim a mezőgazdaság teljes volumenét lefedve dolgoztak. Lényegében a szántóföldi növénytermesztéstől, a sertés-, és sportló tenyésztésen keresztül, a feldolgozásig, a gazdálkodás minden szeletéből kijutott a számunkra. Előbb ültem lovon, mint, ahogy járni tudtam volna. A húgommal mindketten élsportolókként versenyeztünk, military szakágban. Szintén nem véletlenül, hiszen édesapánk a 60-as években alapítója volt a pápai lovas klubnak. Az állatok szeretete, a róluk való gondoskodás és a velük kialakult különleges kontextus már kisgyermekként evidenssé tette a számomra, hogy a gazdálkodás lesz az én utam. Ennek ellenére a szüleim azt gondolták, hátha meggondolom magam, ezért egy emelt szintű nyelvtagozatos gimnáziumba jártam, speciális német –angol tagozatra. De a nyelvtanulás mellett sem sikerült eltéríteni az álmomtól, hogy állattenyésztő legyek.

 

Adja magát a kérdés, hogy hogy nem a pápai családi gazdaságot örökítteted tovább, miért kezdtél saját vállalkozásba?
Kézenfekvő lett volna és édesapám is úgy gondolta, hogy én veszem majd át az otthoni gazdaságot, én mégis a saját elképzeléseim felé tartottam. Egész kisgyerekként megfogalmaztam már, hogy húsmarha tenyésztéssel fogok foglalkozni, így ennek megfelelően is tanultam tovább. Az egyetemi évek alatt megismertem a férjemet. Krisztián családjának kiscsehi gyökerei voltak. Így aztán a szerelem hozott Zalába. Az egyetem után, agrármérnök diplomát szereztünk mindketten. Gyorsan kiderült, hogy szeretnénk együtt folytatni az életünket, majd az államvizsga után két hónappal össze is házasodtunk. Én jöttem Zalába, a szülői gazdaság pedig maradt Pápán. Elhatároztam, hogy nekem márpedig saját törzstenyészetem lesz. Egy tenyésztő számára ez a szakma csúcsa. Ráadásul azt is a fejembe vettem, hogy ezt 10 éven belül el fogom érni, történjen bármi. Kiscsehi területi adottságait kiaknázva belevágtam és gyakorlatilag a 10 éves tervet 7 éven belül teljesítettem és kiérdemeltem a törzstenyésztő címet.

 

A férjeddel ketten építettétek a vállalkozást?
Krisztián mindenben támogat, a családja pedig fantasztikus hátország. Az egyetem után közös elhatározás volt, hogy kezdjünk el mindent; ki-ki a maga területén, persze kéz a kézben; munkát, gazdaság kiépítését családépítést egyaránt, közben pedig tanuljunk tovább. Kislányom, Kincső születésével párhuzamosan közgazdász, majd egy vendéglátóipari diplomát is szereztem, mindeközben beadtam a Fiatal gazda pályázatot. Megnyertem és az elnyert támogatás összegét 20 darab vemhes üsző megvásárlásra fordítottam. Ez volt az első fontos momentum az agrárvilágba vezető utamon. Persze mindenben maximális támogatást kaptam a családomtól. Ezt a fajta dotálást jelzi az a nem mindennapi ajándék is, amelyet az ötödik házassági évfordulónkra kaptam férjemtől. Két kisborjúval ajándékozott meg erre az alkalomra. Mára a telep a szaporulattal együtt 170 húsmarhát számlál. Amelyekkel számos megmérettetésen veszek részt szép sikerekkel. A törzstenyésztői cím eléréséhez a tenyésztő szervezet által előírt kritériumrendszernek kell megfelelni, figyelembe véve, hogy ebben az ágazatban hosszú a megtérülési idő is. De ma is épp ugyan így tennék, ha újra kezdhetném.

 

A rendkívüli teljesítményedért, céltudatosságodért és elköteleződésedért a szakma 2014-es évben az Év Agrárembere díjat is odaítélte, fiatal gazda kategóriában.
Már a jelölés is megtisztelő volt, de, hogy hazahozhattam a díjat kiváltképp büszkeséggel töltött el. A kitüntetéssel ugyanis nemcsak a teljesítményt méltatja a szakmai társaság, hanem a közéleti munkában és a társadalmi felelősségvállalásban való szerepet is respektálja. Külön öröm, hogy én lehettem a háziasszonya a díjazást követő 4 évben is a rendezvénynek.

 

Nemcsak gazdálkodó lettél, de egy páratlan gazdaköri mozgalmat is indítottál Kiscsehiből. Hogy indult ez a törekvés?
Amikor idejöttem Kiscsehibe, egy 200 lelket számláló településre, a faluban csupán egy kecsketenyészet volt és a növénytenyésztés túlsúlya dominált. Semmiféle önkéntes összefogás nem volt tapasztalható az itteni gazdák között. Márpedig azt gondoltam, hogy együtt többre lehetnénk képesek, mert már akkor is hittem benne, hogy az összetartásra nagy szükség van a gazdatársadalmon belül. Mint egy jó porszívóügynök becsöngettem a környékbeli gazdákhoz és vázoltam, hogy mit szeretnék.

 

Hogy fogadtak?
Egy karon ülő gyerekkel, friss diplomásként, húszon évesen, nőként? Őszintén szólva, hitetlenkedve. De óriási volt bennem a lelkesedés, talán ennek köszönhetően végül senki nem mondott nemet. A gazdaköri mozgalom jelenti számomra azt az összefogást, amiben hiszek és amiben a jövőnk rejlik. Kezdeményezésemre alakultak meg a megyében a Magosz tagszervezetei, a gazdakörök, majd megalakítottuk a Zala megyei Gazdakörök Szövetségét, melynek elnökévé választottak. A kamarai választásokon a Magosz színeiben a Zala megyei lista vezetőjeként indultam, és egyetlen nőként választottak meg megyei elnöknek.

 

29x44

 

Ha tippelnem kéne a MAGOSZ országos elnökségében lévő nemek megoszlását illetően, 99,9 %-ban férfiakra voksolnék.
Valóban, én vagyok az egyetlen nő. De a férfitársak részéről maximális a felém irányuló tisztelet, elfogadás és tolerancia. Az elnökségi üléseken például elrendelték a technikai szünetet, amíg a kisfiam születését követő hónapokban az anyai teendőimet is el kellett látnom. A gazdatársadalom egy nagyon inspiráló közösség, büszke vagyok rá, hogy közéjük tartozhatom. Mindazonáltal arra is, hogy az ötéves újraválasztás kapcsán mind a gazdaköri szövetségben, mind a kamarában ismét bizalmat szavaztak és újra megyei elnöknek választottak. Három éve pedig a kamara javaslatára a kormány Brüsszelbe delegált, ahol az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban lettem az agrár-, és élelmiszerbizottság képviselője. Megtisztelő továbbá, hogy a kamara elnökségét képező összes férfi egyhangúan rám szavazott a kamara szóvivőjeként. Méltóságos egy ilyen testület nevében nyilatkozni. Ez egy folyamatos tanulás, mely teljes és átfogó rálátást nyújt az agrárium, az élelmiszer, a gazdasági ügyek, a vidékfejlesztés, a jogszabályismeretek, vagy akár az uniós források kérdéseire. Naprakész információhalmazzal kell találkoznom, ám ebből rengeteget profitálok.

 

Ezek szerint a gyerekek születése sem volt akadály ebben a páratlan szakmai előmenetelben?
Azt hiszem ez szemlélet kérdése. Kislányommal az oldalamon építettem ki a gazdaköröket, a babakocsit a legelőn tologattam, a kisfiamat az elnökségi gyűlések szünetében etettem. Noha ma már mindketten iskolások, de ha kiküldetésre kell mennem, jönnek velem. Az életünk egy gondos logisztika, de örömmel tölt el, hogy széles rálátást kapnak a világból, hogy rugalmasak, és nem okoz problémát nekik az állatok gondozása, ha gumicsizmát kell húzniuk, vagy piszkos lesz a kezük, és az sem, ha angolul kell megértetni magukat például az Európa Napon. Büszke vagyok rá, hogy a szó legnemesebb értelmében paraszt embernek vallhatom magam, és ezeket az erényeket adhatom át a gyerekeimnek is, ugyanakkor azt is kötelességemnek érzem, hogy kulturális értéket teremtsünk és ezt az Ő generációjuk felé is fontos üzenetként jutassuk el.

 

A tenyészállatokat elsősorban ugyanis Magyarországra értékesíted, egyfajta misszióként?
Ez így van, mert meggyőződésem, hogy a kiváló genetikának itthon kell maradnia és szerencsére van is rá kereslet. Sokan azt gondolják, hogy exportra kell termelni, de fontosnak tartom, hogy tegyünk azért, hogy legyen biztos tenyészállat bázis Magyarországon, hiszen az országnak kiváló az egészségügyi státusza és magas tenyészértékkel bíró munka folyik a tenyészetekben. Azt vallom, hogy külön kell választani az állattartást és az állattenyésztést, hisz ez utóbbi egy fontos hozzáadott értéket képvisel. Meg kell őrizni, azt a genetikai potenciált, ami a magyar tenyészállatokban van. És azt is hangsúlyozni kell, hogy az itthon megtermelt élelmiszerek és alapanyagok kerüljenek a magyar asztalokra.

 

Potenciál azonban nem csupán a tenyészállatokban, hanem az egész ágazatban is van, ha jól sejtem?
A gazdálkodás egy perspektivikus jövő, mindazonáltal egy hosszú távú befektetés. Hisz a mezőgazdaság a társadalmunk és gazdaságunk egyik fontos tartópillére. Így azon fiataloknak is lehet vonzó az agrárium, akik nem ebben nőttek fel és nincs családi kötődésük hozzá. Olyan dinamikus fejlődésen megy keresztül ugyanis az ágazat, amit sokan nem is sejtenek.

 

Sok történetről hallani falvakban, kistelepülésen élő nők aktív vidéki ténykedéséről, sikeres mikro vállalkozásokról, de a női szerepvállalók még mindig csupán mellékszereplők a férfi gazdálkodók oldalán. Miért lenne fontos előmozdítani a Nők helyzetét az agrárgazdaságban?
Valóban, a nők alul reprezentáltak a magyar agrárgazdaságban. Miközben kérdés sem fér hozzá, hogy mindig is jelen voltak és lesznek a családi gazdaságok láthatatlan világában. Bár egyre többen jönnek ki ebből az észrevétlenségből, még mindig a férfiak uralják az ágazatot. A magyar agrártársadalomnak azonban nagy szüksége lenne a hölgyekre. Hiszen úgy, ahogy csak egy nő képes a családot koordinálni, annak értékeit megőrizni, és azt összefogni, úgy az agráriumból hiányzó szolidaritást, is könnyebb lenne több női szerepvállalóval megteremteni. Ezért én magam is küzdök. Itt a kamarában is dolgozom azon, hogy mindinkább előtérbe kerüljenek a női szerepek.

 

Áruld, el kérlek, hogy maradtál meg ennyire Nőnek lenni, egy ennyire férfias területen?
Édesanyám mindig arra tanított, hogy mindenekelőtt Nőnek születtem, és bármi legyen is, a nőiességemet mindig tartsam szem előtt. Így lehet, rajtam nagyestélyi, vagy gumicsizma, lehet, a kezemben vadászfegyver, vagy egy mezőgazdasági gép kormánya, lehetek épp egy szakmai vitában, fontos elvem, hogy soha ne lépjek ki a női szerepemből és ne próbáljak meg férfiként viselkedni.

 

Az interjút készítette:
Balassa-Szökrönyös Éva,
Fotó: Erdei Klárcsi- Malenka,

Ruha: ICONA