logo2

 

 

 

ETALON/ GASZTRO

2019. 7. szám

 

A teázásról valamennyiünk fejében ugyanaz a kép jelenik meg; ahogy plédbe burkolózva, „ne adj isten” meghűlve figyeljük a tarka levelek hullását az álmos napfényben. De a teázás sokkal több, mint az ősz elmaradhatatlan kelléke. Elkészítése kreativitást igénylő szertartás, fogyasztása élmény testnek és léleknek egyaránt, szín- és ízkavalkád, lírai és filozófiai mélységekkel teli világ.

 

tea

 

Azonban a tea igazi arcát kizárólag a magas hatóanyag tartalmú és élvezeti értékű darabos és szálas teák fogyasztásával ismerhetjük meg, a tavasz elsőrangú, zsenge rügyeinek és leveleinek kézi szüretelése útján. A megfelelő időben, többször ismételt szüret alkalmával érhető el a növényben felhalmozódott megannyi ásványi anyag, vitamin és antioxidáns maximalizálása, mely jótékony hatásait és frissítő erejét ennek köszönhetően tudja közvetíteni számunkra. Az egyetlen dolog, mely a szálas teákból „hiányzik”, a filter. Mert harangozzanak bármit is a reklámok, kacsintgassanak le a legszebb csomagolások a polcokról, a filteres tea valójában nem más, mint a szüretek után megmaradt száraz, elöregedett levelekből és némi szárból porrá őrölt melléktermék, jó adag színezékkel és aromával dúsítva. Így a kellemetlen, kesernyés ízű csersavon kívül semmi mással nem kecsegtet, mint megtévesztéssel és a minőség illúziójával.

Biztosak lehetünk benne, hogy messze elkerül minket a csalódás és a teázás egy egészen új dimenziójára találunk, ha tudatosan választjuk meg beszerzőhelyünket. Lehet ez egy megbízható szaküzlet, amennyiben inkább a Távol-Kelet, mint Kína, Tajvan vagy Japán egzotikus ízei imponálnak, vagy rálelhetünk igazi hazai manufaktúrák ismerős, otthonos választékára. Az ő tapasztalatukkal és segítségükkel, valamint némi tájékozódással pedig akár a kertünkből, mezőkről, erdőkből frissen szedett alapanyagokból létrehozhatjuk önmagunk házipatikáját is.


Gyógyító csészék

 

Az orvosságos dobozt mindörökre száműzhetjük otthonunkból és helyébe 100%-ig természetes, organikus és nem utolsó sorban ízletes teafüvekkel készülhetünk a következő influenza szezonra, mely azonban ezeknek a nedűknek köszönhetően nem találhat fogást rajtunk. Az emberöltők óta megfázásos tünetekre alkalmazott és jól bevált növények mellett, mint a csipkebogyó, kamilla, hársfavirág vagy kakukkfű, érdemes további kutakodásokat végeznünk a természet oly gazdag egészségtárában. A kevésbé elterjedt Echinacea, avagy Kasvirág gyökérzetében lévő poliszacharidok, alkamidok és poliinek valódi löketet adnak az immunrendszernek: megrövidíti a betegség lefolyását és enyhíti a kísérő tüneteket. Kiváltképp a felső légúti megbetegedések kezelésében számíthatunk rá. A csokrokban csüngő, apró fekete bodzabogyókkal úton-útfélen találkozhatunk, de létezését mind ez idáig elhomályosította hófehér, illatozó virágának népszerűsége. Ezt némileg magyarázhatja, hogy az éretlen bogyók mérgezőek, így gyűjtésük és felhasználásuk hozzáértést kíván, azonban nem elvitatható az a hatékonyság, mellyel az influenza A és B vírus tüneteit orvosolja. A tavasz első hírnökéről, a Martilapuról nem is gondolnánk, hogy harsány kis virágából és leveleiből teakeveréket készítve az elhúzódó köhögés és rekedtség minden kínját megszünteti.

A tökéletes alapanyagból azonban csak gondos kezek, odafigyelés és néhány fontos alapszabály betartásával hívogathatjuk elő minden benne rejtőző jót. A gyógyteák elkészítése során kerüljük a fém edényeket, szűrőket, csészéket, kanalakat, azokkal maga a növény ne érintkezzen, mert így veszíthet hatóanyagából. Eredményre vezetőbb és impozánsabb is egy kerámia vagy porcelánszett, üveg kancsó, a teafüvet pedig helyezhetjük bambusz szűrőbe, de egy géz- vagy pamutdarab is jó szolgálatot tesz. Mivel minden növény más és más, ezért ehhez mérten kell forrázást, főzést vagy áztatást alkalmaznunk, hiszen különböző a hatóanyagok kioldódási ideje, eltérő a vízhőmérséklet igényük. Sőt, a víz minősége - bár szőrszálhasogatásnak tűnhet – kardinális jelentőséggel bír az elkészült ital ízét, illatát illetően. A csapvíz, annak keménysége miatt szinte megöli az ízeket, tompává és fantáziátlanná redukálja, melyet 2-3 perces forralással ugyan valamelyest lágyíthatunk, mégsem érhet fel soha a friss forrásvízből készített tea sziporkázó frissességével.

A teázás rituáléja nem áll meg az ép testnél, egészen az ép lélekig tart. Mindehhez hozzájárulnak a kis kannák, ivócsészék, kiöntők és tálcák, melyek ráhangolnak az élményre, keretbe foglalják és hangsúlyt adnak annak. A tea borzas gőzét nézve, illatától átitatódva, ízétől megbabonázva teljes lényünk oldottá és felszabadulttá válik.