logo2

 

 

 

ETALON/ UTAZÁS A GASZTRONÓMIA VILÁGÁBA

2019. 3. szám

 

Egyre inkább kezd elterjedni az a nézet, miszerint a tálalás éppúgy képezi egy étel alkotóelemét, akárcsak a só vagy a bors. Általa válik az étel figyelemfelkeltővé, az étkezés pedig igazán összetett élménnyé. Összeállításunkban hazai keramikusok munkáiból csemegéztünk.

 

t2

 

Ma már nem csak a fine dining helyez nagy hangsúlyt ételeink prezentálására. Az éttermek, bloggerek, hobbi séfek, de még az esztétikai érzékre fogékony háziasszonyok polcain is biztos ott sorakozik néhány kivételes tálaló akár a magyar keramikusok termékeiből. Mindegyiküket más teszi egyedivé: Lantos Judit porcelán és fajansz edényeit, valamint tálalóit megkapó színei mellett formai esetlegessége, ennélfogva természetessége, míg az Apacuka kerámiákat a régi festékhengerekkel készült mintázatai miatt kedveljük.

 

t1

 

Azt, hogy melyik étel milyen tányéron kel leginkább életre, sok tényező befolyásolja. Míg a friss, könnyű, tavaszias fogásokat egy pasztellosabb, visszafogottabb színű tányér teszi vonzóvá, addig egy merészebb fűszerezésű, gazdag és intenzív ízvilághoz a mélyebb, sötétebb, teltebb színek jelentik a tökéletes választást. De az ételek jellegéről már első pillantásra ugyanúgy árulkodik az edények textúrája, mintázata vagy formavilága. Sőt, a vizuális hatás fokozása érdekében akár több edény felhasználásával is szervírozhatjuk egy fogás különböző elemeit. Például egy újhullámos levestálalás esetében, amikor a betét részek egy öblös edényben, szépen megkomponálva foglalnak helyet, míg magát a levest kis kancsóban szervírozzák mellé.

 

És ha ezeket az edényeket szeretnénk mi magunk elkészíteni otthonunkba, ma már erre is számos lehetőség kínálkozik. Kedvünk és ízlésünk szerint válogathatunk a különböző alkotói workshopok közül, ahol egy mentor segítségével és iránymutatásával megtanulhatjuk, hogyan alakul át a nyers agyag legkedvesebb tányérjainkká.

 

Szöveg: Kiszely Noémi