logo2

 

 

 

ETALON/ SEBESSÉG
2017. 6. szám szeptember-október

 

 Talán 1990-ben azon a Forma-1-es futamon dőlt el minden, ahová akkor a nagypapája vitte el még 13 évesen. Az autó-motorsport világa egy életre beszippantotta Szujó Zoltánt, akinek a neve azóta összenőtt a Forma-1-el. Az ide vezető útról és a sportriporterből kommentárrá avanzsálásáról is beszélgettünk az M4 kulcsfigurájával, aki ma, ha teheti, inkább a saját ágyát választja, mint, egy japán szálloda szobájáét, csak azért, hogy onnan közvetítse az eseményeket…

 

31x47


…Nem volt ez mindig így. Közel 11 évet ténykedtél utazó riporterként. Hogy indult ez a pályaút?
2000-ben, az újságíróiskolából egyenesen a Magyar Televízió sportműsorának, a TeleSportnak a szerkesztőségéhez kerültem, mint gyakornok. Itt olyan nevekkel lehetett egy levegőt szívni, mint Knézy Jenő, Vitray Tamás, Hajdú B. István, Gulyás László és még napestig sorolhatnám. Hatalmas élmény volt, mindössze 23 évesen ebben a közegben lenni és igyekezni, ellesni a szakma fortélyait. Ott és akkor azt hiszem, végleg eldőlt a sorsom, beszippantott ez a világ. Aztán jött a kereskedelmi tévézés, az RTL Klubhoz kerültem, ahol nagy fordulatot vett a pályafutásom. 2002-ben ugyanis a csatorna megvásárolta a Forma-1 közvetítési jogait. Behívtak a vezérigazgatói szobába, majd a kezembe nyomtak egy repülőjegyet Ausztráliába, hogy tudósítsak a Forma-1 szezonnyitó futamának helyszínéről. Ebből pedig lett egy 10 éves kaland utazó riporterként, ami egy fantasztikus felkészülést jelentett a mostani munkámhoz. Majd visszakerültek a jogok a Magyar Televízióhoz és 2012 óta újra innen figyelem a Forma-1-es eseményeket. 2012-ben ugyan még utazó riporterként erősítettem a csapatot, 2013-tól azonban beülhettem kommentálni, amely útnak még nagyon az elején vagyok.

 

Ahogy több nyilatkozatodat is hallgattam feltűnt, hogy nagyon szerényen fogalmazol, alapvetően maximalista ember vagy?
Az MTVA-s szerkesztői csapattal a lehetőségeinkből a 110%-ot kihozva igyekszünk feldolgozni a Forma-1-es eseményeket, és ebbe beletartozik az is, hogy a magammal szemben támasztott elvárásaim is épp ilyen magasak. Ha találok bármi kivetnivalót a munkámban - és hidd el, találok, még ha ezt a nézők nem is észlelik - az akár napokig tud zavarni. Ugyanakkor az is egy fantasztikus tapasztalat, amikor jön az a bizonyos flow élmény és egyfajta magával ragadó gördülékenység, könnyedség van jelen a közvetítésen. Noha ez utóbbi élmény talán ritkábban adatik meg. Alapvetően ez egy nagyon komoly felkészülést, nagy odafigyelést és éberséget igénylő munka.

 

Hogyan készülsz a közvetítésekre?

Minden nap nyomon követem a Forma-1-es eseményeket. Ez, az internetnek hála, ma már nem nehéz. Nagyobb kihívás, hogy kiszűrjem a fontos híreket a kevésbé fontosakból. Valójában azonban tényleg nincs olyan nap, hogy ne nézném meg az autósport világának eseményeit, és nem csak azért, mert alapvetés a munkám szempontjából a maximális felkészültség, hanem azért, mert egész egyszerűen érdekel is az, amit csinálok. És ez egy borzasztóan szerencsés együttállás.

Egy speciális műfaj az, amiben ténykedsz. Nemcsak, hogy állandóan naprakésznek kell lenni, de a problémákat a kommentátori állás ajtaján kívül kell hagyni.
Amikor lemegy a nemzetközi főcím, akkor van egy “switch”, én is átkapcsolok, és egy egészen más tudatállapotba kerülök. Tudod olyan ez, mint amikor egy sportoló odaáll a rajtgéphez az atlétikán. Itt is zsilipelni kell. Minden érzékszerveddel a képernyőre tapadva kell figyelned az eseményeket, és ez azért nehéz, mert akármilyen furcsán hangzik is, de mi is ugyanazt a képernyőt látjuk, mint a nézők odahaza, csupán egy időmérő monitorral kiegészítve.

 

Árulj el kérlek egy kis kulisszatitkot, miért nem nagy képernyőről követitek az eseményeket?
Egy nézésiránnyal be kell tudunk fogni a teljes képernyőt, annak teljes átlójában. Pont az F1 az a műfaj, amikor adott esetben nem a fő képi tartalom a lényeg, hanem sokkal inkább a háttérben zajló események. Például valamelyik autóról lerepül egy alkatrész, valaki összeütközik valakivel, vagy kicsúszik a bukótérbe. Jó esetben ezeket mind-mind észreveszi az ember.

 

IMG 2067

 

Mit ad hozzá a közvetítéshez, ha az a helyszínről történik?
Az off-tube (monitorról való kommentálás) és a helyszíni közvetítés egyértelmű különbsége ez utóbbi hozzáadott értékeiben rejlik. Nagyon sokat jelent, hogy ha az ember ott van a helyszínen. Legyen az egy olimpia, egy világbajnokság, vagy a boxutca. Rengeteg impulzus éri a kommentátort, amitől sokkal színesebb lesz a közvetítés. A sok-sok év alatt ezt magam is megtapasztaltam. Az utazó riporterként szerzett tapasztalatok olyan fontos hozzáadott értékek, amelyek életszerűbbé teszik a közvetítést, és ma rengeteget segítenek abban, hogy hitelesen tudjam átadni mindazt, ami a pályán történik. A helyszínről közvetíteni vitathatatlanul jobb, ugyanakkor én már utaztam annyit, hogy örülök, ha a saját ágyamban alhatok.

Ennek a 11 évnek köszönhetően, megismerted a Forma-1 teljes mechanizmusát, a háttérszemélyzettől a pilótákig szinte mindenkivel és mindennel van személyes kapcsolatod. Már máshogy tekintesz a Forma-1-re, mint ezelőtt 15-20 évvel?
Én már lecsupaszítva is látom ezt a szórakoztatóipari terméket. A pilóták is emberek, nekik is vannak magánéleti gondjaik, van, amikor felindultságból nyilatkoznak, olyat mondanak, amit nem szabadna. A sportolói énen azonban átütnek a személyiségjegyek, ezektől lesz valaki szimpatikus vagy kevésbé rokonszenves. Ám aki ilyen szinten sportol (és ez nem csak a Forma-1-re igaz) az nekem - már a teljesítménye okán is - szinte csak szimpatikus.

 

Van kedvenc pilótád?
Úgy, ahogy gyermekként, klasszikus értelemben rajongtam Alain Prost négyszeres francia világbajnokért, úgy ma nincs kedvencem. Persze ez egy folyamatosan felmerülő kérdés. Állandóan kapom a visszajelzéseket a szurkolóktól, egyszer azt mondják, hogy Sebastian Vettel-rajongó vagyok, aztán hogy Lewis Hamilton-, majd, hogy Kimi Räikkönen-drukker, és ez így van rendjén, mert ha van egy szép helyzet, akkor azért én nagyon tudok lelkesedni, felemelem a hangom, a szurkolók pedig ezt érthető módon a saját szemüvegükön keresztül értékelik. Én elsősorban egy izgalmas futamért szurkolok, és természetesen azért, hogy ne legyen baleset. Az érzés, amikor egy versenyző, akit személyesen ismerek, becsapódik egy emelőgép alá, aztán az életéért küzdenek, mindezt pedig élő adásban kell kommentálni, a legnehezebb, ami csak ebben a szakmában történhet. Sokat javult ugyan a biztonság, de el kell fogadnunk, hogy ez még mindig egy extrém veszélyes sportág. Vannak balesetek, borulások, csattanások. Ilyenkor a kommentátor átminősül. Emberként kell viselkednünk s nem szabad a sportkommentátori szerepbe bújni.

 

IMG 2711

 

Mennyiben másabb a közszolgálati sportcsatorna feladata, mint egy kereskedelmi tévé sportműsoráé?
A “közszolgálati sportcsatorna” ma még mindig nagyon új szóösszetételnek számít Magyarországon. Az M4 Sport koncepciója, hogy olyan prémium sportágak közvetítése mellett, mint a Forma-1, a vizes vb, és a Bajnokok Ligája, azokra a sportágakra is odafigyeljen, amelyekben sikeresek vagyunk, és komoly hagyományokkal is rendelkezünk, de egy kereskedelmi televízió képernyőjére már ritkábban kerülnek. Egy kereskedelmi televíziót nem fog érdekelni egy birkózó csapatbajnokság, de az M4 Sportnak fontos feladata, hogy beszámoljon erről, de éppúgy igaz ez az autósportra is.

 

Mi a legfontosabb és egyben a legnagyobb kihívás abban, amit csinálsz?
Ez a szakma alapvetően arról szól, hogy megtaláljuk a helyes arányokat. Teljesen mindegy, hogy mikrofon mögött, kamera előtt ül az ember, vagy a műsorstruktúrát találja ki. Még egy közvetítésen belül is keskeny mezsgyén mozgunk. El kell tudni találni a csend és a szöveg, a vágókép és a stúdió arányát, azt, hogy mennyit beszélünk könnyedebb témákról és mennyit a szakmáról. Hiszen a célcsoport is nagyon vegyes. Legalább annyi tizenéves lány figyeli az F1–es közvetítéseket, mint amennyi 50 pluszos közgazdász férfi. Ebből a szempontból sincs könnyű dolgunk, hiszen minden lehetséges nézői csoport igényeit szeretnénk kiszolgálni. Éppen ezért ugyanúgy beszélünk Hamilton kutyájáról, vagy a zenéjéről, mint a legújabb aerodinamikai megoldásokról. Persze a műsorok dinamikája helyzetről helyzetre, hétről hétre változik. De ebben pont ez a szép kihívás.

 

Az interjút készítette: Balassa-Szökrönyös Éva, Fotó: Kaszner Nikolett, Száva-Nagy Zsolt