logo2

 

 

 

ETALON/ LIFE STYLE

2019. 7. szám


Zalakaros minden évszakban tartogat érzékszerveinkre ható élményeket. Tavasszal cseresznyevirágzással, nyáron a kannavirágokkal és a terek virágos szigeteivel, az őszben páratlan tanösvényeivel gyönyörködtet. A népszerű turisztikai célpont jó fotótematikát is szolgáltat az alkotók számára. A zalai fürdőváros kincseiről mesélnek „A természet csodái” című fotópályázatra beérkezett képek is, melyre 81 fotós (összesen 150 alkotással) pályázott, a fődíjat pedig Király Attila cseresznyevirágzása nyerte el. A Baján élő középiskolai tanár szenvedélye a fotózás –vele beszélgettünk:

 

 

Király Attila

„ZALAKAROS TERMÉSZETI CSODÁI”
című fotópályázat 1. helyezett

 

IMG 1727

 

Király Attila, a „Természet csodái” című fotópályázat nyertese

 

Mi inspirálta a zalakarosi fotópályázat kapcsán, hogyan született meg a kép?
Régi vágyam volt, hogy élőben is láthassam a cseresznyefa-virágzást Zalakaroson. Sok-sok fotón láttam már, de szerettem volna egyszer én is megörökíteni. Feleségemmel sikerült a szabadságunkat és a foglalásunkat is erre az időpontra igazítani. Amikor a kép készült ugyan nem volt kimondottan fotós napszak, sokan is voltak, mégis sikerült egy tökéletes pillanatot megragadni. Nagyságrendileg 10-20 képet készítettem, emléknek, családi albumba szántam, mert ugye akkor még nem is tudtam róla, hogy indul egy ilyen pályázat.

 

Végignézve a fotóit, úgy tűnik, hogy jellemzően tájakat, régi történelmi városokat örökít meg, embereket szinte soha.
Nagyrészt valóban csak a természetet, a városokat, és a régi épületeket fotózom, nagyon ritka, hogy ember kerül a képemre. Kivétel persze, ha esküvői fotózásról van szó. Szeretem az „embertelen” világot megmutatni, mindent a maga szépségében, érintetlenségében. Ezért is mosolygós ez a történet nekem, mert ez a fotó mintha egy picit nem is én lennék, nagyon más jellegűek általában a képeim. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy ez egy viszonylag jól sikerült kép, és a „Virágos Zalakaros” cím olvasása után olyan érzésem támadt, mintha kimondottan a pályázatra készítettem volna. Mivel nagyon ritkán szoktam pályázni, ezért csak próbaként küldtem el, és csak bíztam benne, hogy a zsűrinek, illetve a szavazóknak is elnyeri majd a tetszését!

 

IMG 0469 1

 

IMG 2004 másolata 1

 

Bár a nőalak itt fel sem tűnik igazán, annyira eggyé válik a természettel.
Beleolvad a virágzásba. Gyönyörűek voltak a színek, a fények, az árnyék is, de a kép mégis a képen lévő párom miatt nyert szerintem. Kellett ő is, ettől vált életszerűvé, ettől kelt életre. Számomra, ha ránézek erre a képre, akkor egyet üzen: Az élet szép! Ezzel a nyugalommal, ezekkel a gyönyörű fákkal, mi másról is szólhatna, mint arról, hogy az élet minden pillanatában ott a teljesség. Ebben a képben ott a fiatalság, a nyugalom, a tavasz ígérete, a relaxáció és a letisztultság.

 

Hogyan jött a fotózás? Mikor szeretett bele?
Gyermekkoromtól kezdve mindig a zsigereimben volt, annyira vonzott, mint soha semmi más. Amikor gyerekek voltunk, még a filmtekercses korszak volt. Szüleimtől kaptam 2-3 gépet, de akkoriban még túl költséges hobbinak számított, körülményes volt használni, sok-sok rontott képpel. 4-5 évig próbálkoztam vele, de végül feladtam. Kilenc-tíz évvel ezelőtt aztán a kezembe került egy tükörreflexes gép, és annyira élveztem a fotózást, hogy megvettem én is az első fényképezőgépem, azóta pedig autodidakta módon képzem magam.

 

IMG 2055 1

 

Megmaradt a fotózás külsős hobbinak?
Igen, Baján élek, matematikatanárként egy ottani középiskolában dolgozom, a fotózás egy igazi szenvedély. Meglepő módon, ha kezemben a gép Baján már sokan megismernek. Rám köszönnek, megszólítanak és gratulálnak. Nekem ez akkora plusz örömet, motivációt ad, hogy azt érzem, van értelme folytatni… Nem a minősítés, nem a pályázatok, nem is a díjazás, hanem az emberek szeretete motivál.

 

Ma már mindenkinek ott lapul a zsebében egy kamera, mindent megörökítünk és filterezünk. Elég egy drón, és olyan szemszögből lehet képeket készíteni, ahol ember se jár…
A drónfotózás most éli virágkorát, de én egy picit másként gondolkodom róla. Fent a magasból olyan világ tárul elénk, amit mindenki csak elképedve bámul. Onnan szinte bármelyik fotó csodálatos, hisz mi ezt lentről még sosem láthattuk. Ellenben innen, a földről észrevenni a mindennapokban szépségét, amiket más esetleg meg se lát, na, az már igen! Szeretem a hétköznapi dolgokat a maguk valóságában megmutatni, ami mellett a nagy többség csak elmegy, amiben mindenképpen van valami nem megszokott. Képes vagyok akár fél óráig is ott állni, és várni a megfelelő alkalmat, csakhogy megmutathassam a legtökéletesebb pillanatot.

 

Van bakancslistás fotós témája?
Napsütésben a hegyek lábánál úszó ködtengert fotózni… Mint nagyon sokunknak, nekem is az ősz a kedvenc évszakom. Imádom a köd teremtette sejtelmes világot! Emellett még a telet is nagyon szeretem, a természet csupaszságát, a hó födte világot, de ez viszonylag ritkán adatik meg! Amikor minden kopár, nincsenek fények, nincsenek színek – ez számomra a legnagyobb kihívás.

 

Fotó: Király Attila

space

 

01 rolunk 02 karrier 03 letoltesek 04 kapcsolat